RENDHAGYÓ TÖRTÉNELEMÓRA A GIMNÁZIUMBAN

    A kommunista diktatúra áldozataira emlékezve rendhagyó történelemórát tartottunk 2010.március 02-án az intézmény konferenciatermében, a 11-12.évfolyamos tanulók számára.

   A gimnázium és az általános iskola humán munkaközössége már több ízben szervezett közös programot, most is így történt. Mindkét iskolában az volt a célunk, hogy a tanulók egy hiteles, túlélő vallomásából ismerjék meg történelmünk egyik legsötétebb korszakát.

A meghívott vendég, Papp Bálint, 89 éves bácsi mindkét diktatúra elszenvedője és túlélője.

A második világháború idején nazarénus vallása miatt nem akart fegyvert fogni, ezért hónapokon át kínozták, majd elítélték és a Bori munkatáborba került.

1944 szeptemberében Radnóti Miklóssal és 3600 társával indult el gyalog hazafelé a híres „erőltetett menetben”. Útközben rengetegen elpusztultak, sokat szenvedtek a „keretlegények” kegyetlenségei miatt, de Bálint bácsi szerencsére mindezt túlélte.

Megpróbáltatásai azonban ezzel nem értek véget. 1945 tavaszán a „menet” szembetalálkozott a „felszabadító” szovjet csapatokkal, akik a legyengült, elgyötört munkaszolgálatosokat szögesdróttal fedett vagonokba rakták, és Sztálingrádba szállították. Két év kényszermunka munka következett gyakorta mínusz 25-30 fokban. Itt nagyon megbetegedett, maláriát kapott, de csodával határos módon ezt is kibírta, túlélte.

Hazatérve sikerült új életet kezdenie. Családot alapított, felnevelt 9 gyereket, 26 unoka boldog nagypapája, és van már 12 dédunokája is.

Papp Bálint korát meghazudtolóan mesélt életéről, a diákok pedig döbbenten hallgatták a megrázó élményeket.

Arra a kérdésre, hogy hogyan tudta feldolgozni a sok szörnyűséget, amit átélt, azt válaszolta, hogy „gyógyulása” első és legfontosabb lépése volt: mindenkinek szívből megbocsátott.

 Arra intette a fiatalokat, hogy keserűséggel, gyűlölettel a szívben nem lehet az életet újrakezdeni, de folytatni sem. Ő a remény bajnoka, a megbocsátó túlélő, a velünk élő történelem.

   Már kevés sorstársa él, tiszteljük és becsüljük meg tehát a még élőket, sorsuk legyen mindenki számára figyelmeztetés.

Makó Balázsné

 történelemtanár