|
|
A Tokaji Ferenc Gimnázium 10.a, 10.d,
11.a, 11.e, 12.b tanulói közül sokan úgy
döntöttek, hogy a péntek esti tv nézés
helyett az utazást, a wellnesst és a városnézést
választják. A 2010-es adventi kirándulásunk
során a Kékedre a Melczer kastélyba, majd a
Kassára vitt utunk.
Pénteken délután
2-re érkezett a busz a gimnázium elé, ahova
nyugodtan szálltunk fel, látván a békés,
csapadékmentes időjárást. Nem lett volna
kellemes a Kéked felé vezető keskeny utakon
jégpáncélon csúszkálni. Amikor
leszálltunk és becsekkoltunk az egyedülálló
kastélyszállóba, meglepve láttam,
hogy milyen kemény munka lesz a felügyelet. A kastély
ugyanis igazi "Nagybetűs Kastély", zegzugos
folyosókkal, egymástól távoli
szobákkal, több vészkijárattal. 34 diák
számára pont alkalmas arra, hogy 34 irányba
meneküljenek előlünk, kísérő tanárok
elől. Így is lett. Aggodalomra nem volt ugyan ok, mert a
kastélypark uszodáján és a bowling
pályáján kívül Kékeden
maximum túrázni lehet, oda pedig az én
diákjaim nem kívánkoztak. Egész
délután észrevehetően és hallhatóan
szabadultak meg minden szeptember elseje óta összegyűjtött
stressztől. De ezt senki sem rótta fel, hiszen ezért
jöttünk. Azt azért nem vártam, hogy orvul
engem is belöknek a medencébe. ( De írunk mi
még dolgozatot! Akkor nálam lesz a pálca!
)
Este óriási szelet rántott csirkemellel
pótolhattuk a ledolgozott és szaunában
kiizzadt kalóriákat, majd következett a 11-ig
tartó bowlingozás. Az éjszaka nem volt túl
csendes, de ebben nem is reménykedtem.
A szombat sem
telt sokkal katonásabban, leszámítva Márta
nénit. Reggeli után, 10-kor indultunk Kassára
a karácsonyi kirakodást megnézni, valamint
tiszteletünket tenni Rákóczi Ferenc fejedelem
sírjánál. Az előbb említett Márta
néni volt az idegenvezetőnk. Nagyon sok tömény
történelmet szeretett volna a -5 fokos hidegtől már
szinte hibernált fejünkbe verni. Már
érkezésünknél integetett a lila
esernyőjével a kassai főutca közepén. Meg is
beszéltük, hogy bevisz minket a Nemzeti Színházba,
és a Dómba, azokat bemutatja nekünk. Nagyon
precíz lévén az 1 órás
vezetésből 2 óra lett, de így legalább
ismerjük már a színház összes
balett táncosát és a Dóm összes
sarkának történetét. Végül
Rákóczihoz is bejutottunk, ahol elénekeltük
a Magyar Himnuszt. A kötelező programot immár sűrű
hóesésben követte a kirakodás
megbámulása, ami - legyünk őszinték -
kissé elmarad a tavaly látott Bécsitől. De
Béccsel lehetetlen versenyezni.
Gyönyörű volt
a Kékedi Kastély, igazi élmény benne
éjszakázni. A kassai napunkat sose felejtjük
el, Köszönjük Márta Néni.
Májer Jánosné Arday
Otília, a 10.a osztályfőnöke
|
|
