Ady nyomában Szatmárnémetiben és Ady-falván

vissza

Kedves meghívásnak tett eleget iskolánk küldöttsége a múlt hét két napján, november 17-18-án. Muzsnay Árpádnak, az EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület) elnökének kezdeményezésére 17-szer rendeztek Ady-napokat Szatmárnémetiben. Ezúttal az Új versek c. verseskötet megjelenésének 100. évfordulója alkalmából. Több helyi, romániai és magyarországi iskola diákjait várták, 9 csapat meg is érkezett. A vendégeket a Dácia szállóban helyezték el, majd ebéd után kezdődött a pódiumműsorok seregszemléje.

A Tokaji Ferenc Gimnáziumot Takács Attila 12.C és Bacsúr Éva 12.D osztályos tanuló képviselte. Programjukat tisztán Ady-versekből állították össze, melyek között voltak szerelmes versek, illetve olyanok, melyekben Ady a népéhez fűződő „szerelméről" vall. A versenyszabályzatban külön kiemelték, hogy szerepelnie kell a 12 perces műsorban valamilyen megzenésítésnek, így diákjaink is bevetették a sípot, dobot, akusztikus gitárt. Sajnos a többi csapat mind 3 főből állt, s talán ezért is a mi csapatunk csupán negyedik helyezést ért el. De bizton állíthatjuk, hogy színvonalas, élvezetes műsort adtak elő. Jutalmuk könyv és lemez, meg egy sor újszerű élmény, mivelhogy pódiumról ennyi szép Ady-művet ritkán lehet hallani. Az esti ünnepi vacsora után belülről is megszemlélhettük a hotelt, mivel ott kaptunk szállást, ebben a csodaszép 20. század eleji szecessziós épületben, Hiába járt el felette az idő, hiába keresztelték át Pannonfáról Dáciára, meghitt bája, finom ízléssel díszített külseje, berendezése ma is ámulatba ejt.

Másnap Ady-falván folytatódott a program. Érmindszentet, a költő szülőfaluját emlegetik így a helyiek, s nem csupán a magyarok. A Nagykárolytól 15 km-re fekvő picinyke falu névtábláján ez áll: Ady Endre. Azért megható ez a tisztelet. A nagy eseményre a falu apraja-nagyja összegyűlt. A szülőház és az Ady-kúria keretezi két oldalról a telket, a szépen gondozott kertet, melyben a költő mellszobra áll. Ennél a szobornál rendezték a megemlékezést. A sok-sok köszöntőbeszéd és verses előadás ellenére egy pillanatig nem volt unalmas. A helyiek mellett verset mondtak ottani és magyarországi színészek, közöttük Csíkos Sándor; a debreceni Ady-gimnázium drámatagozatos diákjai, beszédet mondott többek között Pomogáts Béla és több kulturális és politikai szervezet képviselője, majd mindenki elhelyezte koszorúját vagy a tisztelet virágait a szobor talapzatánál.

Jó érzés tudni, hogy a költő, akit szép, igaz magyar szavaiért eddig is tiszteltünk, olyan sok embernek szerez örömet mind a mai napig. Itt éreztük, hogy „Dunának Oltnak egy a hangja”, a „morajos halk halotti hang” szinte ugyanúgy kiált összefogásra biztatva, mint ahogy a költő mondta: „Mikor mondunk már egy nagyot,/ mi elnyomottak, összetörtek, magyarok és nem magyarok”. Ez az élmény mindenképp gazdagabbá tett bennünket.

2006. november 23.

Dr. Jánosné Petruska Magdolna