„Az élő Tiszáért” a Gimiben (Konferencia január 13-14.)

vissza

Gyakran hallhatjuk idősektől: „Bezzeg a mi időnkben nem így volt”! Azonban a sokszor zsémbesnek tűnő kijelentés mögött nagy igazság rejtőzhet. Be kell látnunk, hogy az őseink által összegyűjtött tapasztalatokat, bölcsességeket érdemes megszívlelni. Az általuk kialakított életformát meg kell becsülni.

Egyre szembetűnőbb a Tisza vidékének elhanyagoltsága (mind gazdasági, mind természetvédelmi szempontból). Ezt hivatott orvosolni Az élő Tiszáért néven nemrég útjára indult kétéves program. Rövid távú célja a Tisza Szövetség létrehozása, amely az illetékes önkormányzatokat, természetvédelmi hatóságokat tömörítené. Ennek tevékenysége gyógyírt jelentene a pillanatnyilag uralkodó és egyre romló állapotokra. Az ártéri gazdálkodás újjáélesztése, a jelenlegi (sokszor ésszerűtlen) tájhasználat megváltoztatása a cél.

A program indító műhelybeszélgetésének adott otthont január 13-14-én a Tokaji Ferenc Gimnázium. Mondhatnánk a szakma „haza jött”. A konferencia résztvevői, gyakorlatilag Magyarország jelenlegi legelismertebb természetvédői, vízügyi szakemberei, nemzeti parkosai cseréltek véleményt a gimi és a kollégium falai között, hangot adhattak véleményüknek, a programmal kapcsolatos elvárásaiknak. A kétnapos rendezvény során a vendégek a Tisza árterének gyümölcseit fogyaszthatták, mint például: kecske sajt, méz, szilvalekvár, aszalt szilva, szatmári szilvapálinka stb. A konferencia szervezőinek álma, hogy ezek a termékek nem vesznek el, sőt, a jövőben a sor gyarapítása a feladat. Ez nagy terhet ró az ügy mellett kardoskodókra, hiszen ma már ritkán találkozhatunk az egykori gazdálkodásmód nyomaival.

Valaha az ártereken egyidejűleg volt jelen legelő, kaszáló, szántó, erdő és gyümölcsös. Az akkori tájhasználatra támaszkodva a lakosság jól megélt, a változatos és ésszerű gazdálkodásmód pedig biztosította az életközösségek sokféleségét. Azóta a jószágokat istállókba hajtották, a legelőket és gyümölcsösöket parlagon hagyták. Helyüket szántók, vagy tájidegen gyomok (pl.: gyalogakác) foglalták el. Ez természetvédelmi szempontból kedvezőtlen állapotokat idézett elő, s hosszú távon a mezőgazdaságtól elszakadt lakosság is mindennek a kárát szenvedi. Az élő Tiszáért program célja, hogy az ártér ismét gyümölcsöt teremjen, az ősi állatfajták, mint a szürke marha ismét legeljék a réteket, a szántók a földrajzi adottságoknak megfelelő növényeket teremjenek, az erdő pedig ismét öreg tölgyeseket, nyarasokat, füzeseket jelentsen.

Őseink a természetben, a természettel éltek. Az előttük való tisztelgés leghitelesebb formája lehetne az ártéri gazdálkodás megtartása, újjáélesztése.

Takács Attila

Pataki Zsolt