TFG Ifjúsági Vegyeskara Erdélyben 2008.04.

vissza

Ismét Erdélyben vendégszerepelt a Tokaji Ferenc Gimnázium Ifjúsági Vegyeskara!

Erdély megismerésének lehetőségét minden magyar számára biztosítani kellene. Aki egyszer már járt gyönyörű tájain, megismerte az ott élők vendégszeretetét, azt a szíve visszahúzza. Ezért használok ki minden kórusmeghívást, hogy a zene, az ének mellett kórustagjaink bejárhassák Erdély különböző csodálatos tájait és életre szóló barátságokat köthessenek kint élő kórustársaikkal.

2008. április 10 – 14. között a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium vegyeskórusától kaptunk meghívást közös hangversenyekre. A kiutazásunkat hosszú felkészülés előzte meg.

2008. április 10 – én éjfélkor indultunk 48 énekessel, gimnáziumunk igazgatóhelyettesével, Molnárné Tóth Erika tanárnővel, a táncokat betanító Balogh Gáborné testnevelő tanárnővel és Kiss Virág fejlesztő pedagógussal, aki a kórus szerepléseiben nyújtott segítséget.

Az éjszakai utazás nem tűnt túl fárasztónak, mert mihelyt világosodott, megláthattuk a csíki havasok még hófödte csúcsait. Délután értünk Erdély egyik legszebb vidékére, a Gyilkos tóhoz, majd gyalog végigmentünk a Békás – szoros égbe nyúló sziklafalai között.

Este értünk Székelyudvarhelyre, ahol az iskola igazgatója és Deák Szidónia kórusvezető, valamint kórusának néhány tagja fogadott bennünket. A kollégiumi szálláshelyek elfoglalása után vacsoráztunk, majd lehetőséget adtunk kórustagjainknak egy esti városnézésre. A diákok a hosszú utazás ellenére sem voltak túl fáradtak, késő éjszakáig jó hangulatban beszélgettek. Ez nem volt baj, mert a másik célom az, hogy ezek az utak valódi közösséggé kovácsolják őket, hiszen erre a rohanó hétköznapokon nincs idő.

Szombaton a reggeli után rövid próbát tartottunk a Városháza dísztermében. Ezután túravezetőinkkel – Pálhegyi Pál botanikussal és régi barátunkkal, Zólya Attilával – indultunk az egész Európában ismert búcsújáró helyre, Csíksomlyóra. A gyerekeket mélyen megérintette ennek a templomnak a hangulata. A templomban a Mária szobor előtt énekeltünk.

Következő állomásunk az ezer éves határ volt, ahonnan gyönyörű látvány tárult elénk. Ez után megnéztük a gyimesfelsőloki egyházi iskolát. Ezt az intézményt nagyon szegény. Nehéz körülmények között élő magyar gyerekeknek építették, ahol az általános iskola után a középiskolát is elvégezhetik. Kirándulásunk közben botanikus - biológia tanár kísérőnktől részletes ismertetést hallgathattunk a táj növényvilágáról, földrajzi adottságairól és az ottani emberek életéről, szokásairól.

Este 18⁰⁰ – ra értünk vissza a kollégiumba. A vacsorát egy közös ismerkedési est követte, ami városi sétával zárult.

A vasárnap volt számunkra a legfontosabb, hiszen ekkor voltak a fellépéseink. 10⁰⁰ – tól a városközpontban lévő református templomban énekeltünk, ami zsúfolásig megtelt.

Az igehirdetés után kórusunk egyházi műveket és az erre az alkalomra tanult, összetartozásunkat kifejező dallamokat adott elő. Hriczu Máté szaxofonon játszotta el a székely himnuszt. A gyülekezet mélyen meghatódva vastapssal köszönte meg szereplésünket.

         Délután a Városháza dísztermében volt a világi hangversenyünk, ahol a vendéglátók kórusa is fellépett.

Külön megható volt számomra, hogy a székelyudvarhelyi Balázs Ferenc Vegyeskar (Tokaj Város Vegyeskarának baráti kórusa) is eljött a hangversenyre. Műsorunkon népdalfeldolgozások, és Koltay Gergely olyan művei szerepeltek, amelyekből árad a magyarságtudat. A kórusból alakult tánckar és tehetséges szólistáink: Ádám Laura, Keresztúry Éva, Tomcsik István éneke még színesebbé tette a produkciónkat. Ezt követően a két kórus közös énekléssel, beszélgetéssel, fergeteges hangulatban ünnepelt, címeket cserélt.

Este érkeztünk Marosvásárhelyre, ahol egy diakóniai szálláson aludtunk. Hétfőn reggel a marosvásárhelyi városnézés után a gyerekek két órás szabad programot kaptak, mert az elmúlt napokban erre nem volt lehetőségük. Délben Segesvárra indultunk. Itt minden épület, a várnegyed zegzugos utcái, a vártemplomba vezető 176 „diáklépcső” a régmúlt idők történelmi hangulatát idézte. A rövid barangolás után folytattuk utunkat Kolozsvárra. Ezen az ősi magyar városon már sajnos jobban érződött a románok által a magyarokra nehezedő kisebbségi politika hatása. A gyerekekre azonban még az állványokkal körülvett Mátyás szobor, a Mátyás – templom is magyarságtudatukat erősítő hatást gyakorolt. Este nyolc órakor indultunk haza.

         A székelyudvarhelyi gimnázium kórusa októberben lesz vendégünk, így a kialakult barátság nem szakad meg.

         Köszönjük iskolánk vezetőségének, tanárainknak, hogy lehetőséget adtak erre a hangversenyútra.

         Szponzoraink: A Tokaji Ferenc Gimnázium Tehetséges Gyermekeiért Alapítvány, Tokaji Ferenc Gimnázium Diákönkormányzata, Gróf Degenfeld Szőlőbírtok és Pincészet, Hriczu Pál, Özv. Halász Jánosné, Majoros László, Mezei András Olivér.

 Tokaj, 2008. április 23.

Pásztor Istvánné
kórusvezető