Van-e, aki ne hallott volna még Luca székéről vagy a betlehemezésről? Nem valószínű, de a mindennapi életünk egyre kevésbé teszi lehetővé, hogy rég feledett hagyományainkat a szüleinktől ismerjük meg s folytassuk, hacsak a hagyományőrző szakkörökben, iskolai, óvodai rendezvényeken nem találkozunk ezekkel.
Szerencsére az oktató-nevelő intézmények felismerték ennek sokoldalú nevelő értékét, hallatlan értékmentő szerepét. A karácsonyt sem csupán a templomokban vagy otthon a családokban ülik meg, hanem ott van a közösségekben, óvodákban, iskolákban is. Igy egy kicsit mindenki részesülhet múltbeli szokásaink egy-egy érdekes szeletéből. Ahogyan személyessé teheti a közelgő ünnepet az énekelgetés, gyertyagyújtás, közös ajándékkészítés, úgy válhat személyes élménnyé egy-egy szokás, ha felhívják rá a figyelmet például a színpadon.
A Tokaji Ferenc Gimnázium legutóbbi karácsonyi ünnepségén a szépirodalom jól ismert művészi alkotásai helyett ezúttal két népszokást vittek színpadra a 9.B osztály tanulói Jánosné Petruska Magdolna drámatanár vezetésével. A Lucázás dramatikus hagyományköréből megismerhették a nézők, hogyan űzik el a maskarás „Lucák” az ártó szellemeket, hogyan olvassák ki a leányok az összehajtogatott papírjaikból jövendő férjük nevét, s hogyan kívánnak mindenféle szerencsét, bőséget a legények egy kis hurka meg kolbász reményében. A másik jelenetben, a betlehemezésben, pedig három pásztor indult útnak - köztük a meglehetősen félnótás és szabad szájú öreg pásztorral -, hogy az angyalok útmutatása nyomán Betlehemben köszöntsék a megszületett Megváltót.
A forgatókönyvet eredeti népi szövegek és énekek felhasználásával a tanárnő írta, míg az osztály tanulói a drámaórák keretében mindenféle hasznos ismeretet szerezhettek a színházról saját keserves tapasztalataik révén. Megtudhatták, hogyan kell maszkot, jelmezt alkotni, díszletet tervezni és elkészíteni, kellékeket gyűjteni, berendezni, hangosítással, fénytechnikával törődni, súgni és sminkelni, „beugrani” és rögtönözni, pótolni a hiányzó beteg társakat, s nem utolsó sorban szerepet tanulni, próbálni, előadni. Legalább 30 tanuló elmondhatja: ő is tett egy vonást a műhöz. Mindezt egy nagy közös cél érdekében, hogy az ELŐADÁS létrejöjjön, Jézuska megszülethessen s a közönség örülhessen.
Voltak leküzdhetetlennek látszó akadályok. Elsősorban a betegségek, melyek miatt szereplőket kellett kicserélni, szöveget átírni. Aztán a természetes félénkség, lámpaláz, a dekoncentráltság, hiszen sokan először birkóztak a nyilvános szereplés rémével; a próbák szinte soha nem folyhattak zavartalanul, mivel közben tanultak és tanítottunk. Mégis megérte a fáradozást, hiszen az iskolai énekkar üdítő dallamai közben egy-egy vidám jelenetet is láthatott a Gimnázium közönsége.
Jánosné Petrruska Magdolna
drámatanár
|
|
||
|
|
|
|
|
|
|
|
Iskolánkban a Tokaji Ferenc Gimnáziumban nagy gondot fordítunk a hagyományok ápolására. Ennek sorába fontos helyet foglalnak el az ünnepeink.
Rohanó, zajos világban fontos időszak az advent. Egy kicsit lecsendesülnek indulataink, tudatosan is törekszünk a belső és külső lelki békére.
Az osztályokba kikerülnek az adventi koszorúk, a faliújságokat feldíszítik és közösen várják a „csodát” a karácsony eljövetelét.
Ennek az időszaknak záró, de egyben legszebb része a hagyományos karácsonyi ünnepségünk.
Az ünnepségre az iskolánk tanulói és dolgozói a hátsó aulába vonultak, ahol már égtek a feldíszített karácsonyfa meghitt fényei.
A műsorban már hagyomány, hogy iskolai kórusaink adnak ünnepi hangversenyt.
Iskolánk igazgatónője dr.Dankóné Patkó Kornélia bensőséges rövid bevezető gondolatai után a leánykar előadásában csendültek fel a Jézus születését váró karácsonyi dalok. (Angol Karácsonyi dallamok; Bárdos Lajos, Kodály Zoltán, Eszterházy Pál művei és mise részletek: Kyria, Glória).
A dalokat a kórus szívből belső hittel adta elő. Ezt a hangulatot nem szakította meg, inkább fokozta az irodalmi színpad népi betlehemes játéka.
Az ünnepség záró részében a vegyeskórus előadásában klasszikus és modern karácsonyi feldolgozások, kórusművek hangzottak el.
A műsorban közreműködtek hangszeres kísérőként Gulyás Judit, Hugya Regina, D. László István. A legvégén a kórussal együtt énekelte a közönség az ismert karácsonyi dalokat (Menyből az angyal.., Pásztorok…, ).
A dallamok lélekből szóltak és reméljük maradandó élményt jelentettek szereplőknek és hallgatóknak egyaránt. Ezt bizonyította a hangverseny végén felhangzó vastaps.
Az új évben is maradjanak nyitottak, fogékonyak az életünket megszépítő, maradandó értéket közvetítő kulturális programokra, ápolják iskolánk haladó hagyományait.
Pásztor Istvánné
énekkar vezető
|
|
|
|
