Rendhagyó irodalomóra

A Magyar Kultúra Napja a Tokaji Ferenc Gimnáziumban

vissza






























Mint minden évben, most is megrendezésre került iskolánkban a rendhagyó irodalomóra, amelyen ez alkalommal a felsőbb évesek vehettek részt. Szép számmal megjelentek az előadáson tanáraink is. Az előadáson a Jászai Mari -díjjal is kitűntetett kiváló színész Mécs Károly fontos szerepet vállalt. Talán mindenkinek ismerős a neve, hisz ő játszotta A kőszívű ember fiaiban Baradlay Richárdot, valamint A Noszty fiú esete Tóth Marival Noszty Ferijét. Nevéhez még számtalan színpadi szerep is kapcsolódik.

Itt kell megemlíteni, hogy a színész ez év január 9-én ünnepelte 70. születésnapját.

Mécs Károlyt Vasy Géza irodalomtörténész, a Tokaji Írótábor kuratóriumának elnöke, és Sáray László, az írótábor titkára kísérték el. Mindannyian a Magyar Kultúra Napja tiszteletére érkeztek Tokajba. Útjuk nehézkes volt, mivel a napokban rendkívül zordra váltott az időjárás, de ez nem befolyásolta az óra sikerességét. Rendhagyó irodalomórájuknak az ARS POETICÁK címet adták.

Az előadást Vasy Géza nyitotta meg, aki megemlítette, hogy Horatius az első, aki egy hatalmas művet alkotott Ars poetica címmel. Ez egy 475 soros mű, ami kanonizálódott, mindig ismerték ezt a művet. Megtudhattuk, hogy a felvilágosodás korában megváltozott a költészet világa is, és egyéni elképzeléseket kimondó művek születtek. Mécs Károlytól elsőként Ady Endre Góg és Magóg fia vagyok én című művét hallgathattuk meg. Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján jelent meg a debreceni lapban a Kortársak című mű, ebből is idézett az ismert színész. Előadásmódjában a több éves tapasztalat látszott. Petőfit halhatatlannak nevezte. Vasy Géza Petőfi révén megemlítette Arany Jánost is, szerinte verseik tanító jellegűek, szemléletük megegyezik. Elmondta, hogy a „költő, hazudj!” mottója: „Győzz meg, hogy ami látszik, való, költő leszel, s nem csaló”. Azokról az aggodalmakról is beszélt az irodalomtörténész, hogyha a líra meghal, a költők eltűnnek, tehát vége a költészetnek, pedig a versekre mindig szükség volt, van és lesz is. A Dunánál című verset szavalva mély átéléssel és nagy hatással idézte Mécs Károly József Attilát. A műben a múlt és jelen mély dialektikája és az emberszemlélet jelenik meg.

Befejezésül Nagy László: Ki viszi át a szerelmet című művét hallhattuk.

Rendkívüli élményben lehetett részünk ez alatt az egy óra alatt, a szívünk zakatolt Mécs Károly előadását hallgatva. Hiszen nem minden nap adatik meg számunkra, hogy egy ilyen híres művésszel személyesen is találkozhatunk. Reméljük, hogy ebben az élményben alsóbb éves diáktársaink is részesülhetnek.

Balogh Georgina és Kaczvinszky Kitti 12.E