Kassán járt a gimnázium tantestülete

vissza

November 15-én délután 42 kolléga buszozott Kelet-Szlovákia fővárosába, hogy élményekkel gazdagodjon, és – nem mellékesen – jól érezze magát a munkatársai közösségében. Pályakezdők és nyugdíj felé hajlók egyaránt szép emlékeik között tartják számon ezt az utat.

A városba érve megnéztük a történelmi és kulturális nevezetességeket. Megcsodáltuk a Kárpát-medence egyedülálló gótikus kincsét, a Szent Erzsébet Székesegyházat, benne a II. Rákóczi Ferenc és főrendi bujdosó társai hamvainak végső nyughelyét. Láttuk a Rodostó-házat, amely másolata annak a törökországi épületnek, melyben Rákócziék éltek.

A legnagyobb meglepetést mégis a Thália Színház okozta. Az egykori iskolai tornacsarnokból 1973-ban kialakított színházat ugyanis felújították. A kb. 300 főt befogadó teremben, az előcsarnokban és minden kiszolgáló helyiségben három szín dominált: a piros, a fehér, és a zöld. A személyzet piros öltözete, a falak fehér és zöld színezése egyértelmű jelzése a magyar nyelvű társulat hovatartozásának. Szóval minden új volt, csak a fogadtatás a szíves vendéglátás a régi. Mert itt vendégnek és barátnak tekintenek bennünket. Megtisztelik a magyar nyelvű közönséget a mindig jó darabválasztással, a színvonalas, hiteles előadással, az előadás utáni baráti beszélgetéssel. Mi pedig vastapssal köszöntük meg most is a produkciójukat. Azt éreztük ugyanis, hogy személyesen nekünk játsszák Arthur Miller Pillantás a hídról című drámáját. A szűnni nem akaró taps legalább 10-szer visszaszólította a közönség elé a színészeket, akiknek a tragédiától megkínzott arcán a siker örömének fényei áradtak szét.

Jó így örömet okozni egymásnak!

Dolgos Istvánné
magyartanár