|
|
|
|
|
|
|
TOKAJI FERENC ÉS A HEGYALJAI FELKELÉS |
|
|
|
|
55 évvel ezelőtt a település akkori vezetőinek, polgári iskolai pedagógusainak köszönhetően középiskola létesült Tokajban óriási hiányt pótolva, hiszen Miskolcra, Sárospatakra vagy Nyíregyházára kellett utaznia akkoriban a tanulni vágyóknak. Régiónk számos jeles történelmi eseménnyel, itt élő, tevékenykedő személyiséggel büszkélkedhet, de az intézmény akkori vezetői, tanárai hazaszeretetből, helytörténeti tiszteletből jelesre vizsgáztak azzal, hogy a hivatalos elvárások ellenére a város történelmi jelentőségű harcosáról, a rebellis kurucról, Tokaji Ferencről nevezték el a fiatal iskolát. (1952-62 között Petőfi Sándor nevét viselte az iskola!) Tokaji Ferenc neve még a XX.század elején is a legkedveltebbek között szerepelt a nép történeti tudatában: a helyiek egyszerűen csak Tokaji Ferkónak hívták. A vele kapcsolatos ismeretanyag mára sajnos megfakult a még viszonylag olvasott, iskolázott emberek körében is. Ennek okát lehetne vitatni, keresni, ehelyett Benczédi László „ A hegyaljai felkelés 1697-ben” című könyve segítségével felidézzük a leglényegesebb eseményeket, amelyek vele kapcsolatosak. Felső-Magyarország, azaz az északkeleti 13 vármegye súlyosan megszenvedte a török, a Habsburg- elnyomást és az elnyomók ellen harcolt. A Törökországba szorult Thököly volt tisztjei és katonái főként e vidéket járták, hogy a nép elégedetlenségét ébren tartsák és a bujdosó fejedelem visszajövetelének reményével tegyék elviselhetővé szenvedésüket. Esze Tamás és Kis Albert a Tiszaháton, Tokaji Ferenc a Hegyalja környékén tevékenykedett. Tokaji Ferenc, a fiatalos külsejű, lelkes kuruc vitéz valamikor Rákóczi jobbágya, majd Thököly seregének katonája volt és gyalogos hadnagyságig vitte. (Amikor a regéci vár őrségének hajdú hadnagya volt, az ő őrizetében raboskodott a vár tömlöcében Koháry István, a labanc főúr és katolikus költő.) A török kiűzése urán vándorkereskedőnek csapott fel, sok vidéken megfordult, tartotta a kapcsolatot az itthoni és az emigrációban élő kurucokkal. A szervezkedésben Szalontai György, végardói bíró és Kabai Márton, az egyházából kiközösített prédikátor voltak legközelebbi társai. Rákóczi a bujdosásban írt vallomásaiban így írt róluk:” Mielőtt fegyvert fogtak, hosszú hónapokon át tartottak összejöveteleket regéci erdeimben és hegyeimben, s kemény eskövéssel kötelezték magukat titoktartásra. Sokan tudtak erről, mégis egész télen lappangott a dolog , s az új eseményekre való tervezgetés és készülődés terjedt el a nép között. Csak arra vártak, hogy a német katonaság elhagyja téli szállásait , s a török ellen vonuljon.” Tokajiék jól ismerték a titkos szervezkedés módszereit, Thököly programját követték. Tisztában voltak azzal, hogy a felkelés sikerének érdekében a mozgalomba be kell vonni a nemesség alsó és középső rétegeit, a mezővárosok tanácsait és a fizetetlen , s ezért elégedetlen végvári katonaságot. Tokajból Bajusz Gáspár, a várőrség magyar huszárainak kapitánya, Rajkai Zsigmond, Hadady János, Somlyai Szabó István, Bakos Gergely és a fő korifeusnak nevezett Szkhárossy Sámuel nótárius voltak a nevesebb résztvevők.
A felkelés 1697.június 30-án, az újhelyi vásáron kezdődött, hogy a vásáron megjelentek gyorsan vigyék a hírt . Július 1-re virradó éjszaka .rajtaütöttek Patak és Tokaj vára csekély helyőrségén. A kurucok Tokaj ellen vonuló 500 főnyi csapatát maga Tokaji vezette. A felkelők a Tisza felől sószállító tutajokon közelítették meg a falakat, létrákon megmászták azt és a lerészegedett labanc őrséget lekaszabolták. A magyar huszárok előzetes megegyezés szerint csatlakoztak hozzájuk. Bajusz Gáspár állítólag a következő beszédet intézte a győzelem után társaihoz: „ Isten szenvedésünket nem nézhette tovább, ütött immár a szabadulás órája! Itt az ideje, hogy elnyomóinkon a bosszút megálljuk. Hatalmas Isten! Adj erőt és szerencsét hozzá!...” Tokaj és Patak várának elfoglalása után Tokaji, mármint Thököly ezredese fordult kiáltvánnyal a környező helységek, vármegyék, hajdúvárosok népéhez és szólította őket hadba: „..Az elő és mindenható Istenre kérünk és intünk mindenkit, valakik hazájokat és nemesi szabadságukat keresik és nyomorúság aluli felszabadulásokat kívánják, hogy ez levelünket vévén, elviselhetetlen iga alól való szabadulásokért mindjárt minden haladék nélkül fegyvert fogjanak és régen kívánt szabadságuk helyreállításában Isten neve segítségül való hívatásával velünk együtt szívesen munkálkodjanak. Több intéseket senki ne is várjon, hanem holnapi napon seregenként jöjjön be Tokajba. Másként valaki intésünknek nem engedelmeskedik, mint haza javát és szabadságát nem szerető embernek feje és jószága elvész. Kelt Tokaj Várában, 1697. július 1-jén.”
A felkelők kísérletet tettek arra is, hogy megnyerjék vezérüknek Rákóczit, azonban a 21 éves II. Rákóczi Ferenc ekkor még nem ébredt rá történelmi küldetésére és Bécsbe sietett személye tisztázására. A felkelés híre nagy megdöbbenést váltott ki a császári udvarban, hiszen a hadsereg Délvidéken harcolt a török ellen. Kritikus volt a helyzet, a lázadást márpedig gyorsan le akarták verni, hogy tovább ne terjedjen. Vandemont Károly herceg három lovas és egy gyalogos ezreddel gyors ütemben Tokaj ellen indult. Útközben csatlakoztak hozzá más zsoldos seregek, az itt maradt császáriak Ritschan alezredes és Mihályi Pál deák vezetésével, de felfegyverkeztek a főurak is. Többszörös túlerő és szakképzett sereg állt a császáriak oldalán. A Hegyaljára érkező Vandemont serege július 17-én támadta meg Tokajt. Gyalogságát 900 dragonyossal erősítette meg. A város kapuinál egész nap erős küzdelem tombolt, bár a felkelők három rohamot vertek vissza. Végül a császáriak utat találtak a hegyen s a Váradi utca felől betörtek a városba. Szörnyű pusztítást végeztek, nem kímélve még a templomba menekülőket sem.
A Cantio Tokay, ismeretlen szerző művében ( A kuruc költészet 109/II.390.o.Akadémiai Kiadó,Bp. 1997.) így olvashatunk erről:
..”Kiállt Tokaj vára, jajgat Patak vára, Kinek most hallatik veszedelmes kára. Sok szép lakóinak erős jajgatások, Ártatlan csöcsszopók keserves sírások. …Sok asszonyi állat gyermekét fölvette. Magát magzatjával a Tiszába ölte. …Ki siratja urát, ki jajgatja fiát, Szíve szerint szánja szerelmes magzatját. Kedves lakóhelyünk szörnyű pusztasága, Tokaj városának utolsó romlása….” A felkelők belátva a védekezés hiábavalóságát, kitörtek az ostromgyűrűből a tiszai oldalon és éjszaka a vár alatti dereglyéken és hajókon csendben elmenekültek. Bajusz Gáspár és huszárjai Temesvárig verekedték magukat és csatlakoztak Thököly emigráns híveihez. Tokaji Ferenc a szalánci erdőkben és a gömöri hegyekben folytatta a harcot. Árulás révén azonban fogságba esik és 1709-ben halt meg a bécsi börtönben.
A felkelést leverték, Patakot is visszafoglalták, a felkelők pedig szétszéledtek. Sokan visszatértek a császár oldalára, mások az erdőkben találtak menedéket, nem feledve céljukat. Szkhárossy eljutott Moldván át Thökölyhez, Bajusz Gáspár pedig Rákóczival tér vissza Tokajba és lesz a város kapitánya 1704-ben. Rákóczi hiába próbálta Tokajit és Kabayt császári foglyokkal kicserélni a szabadságharc idején, számukra nem volt kegyelem. Félelmetes ellenségnek számítottak, hiszen ők vetették el a szabadságküzdelem csíráit, amelynek növekedését nem állíthatták meg. Tudta ezt a közben történelmi szerepét vállaló Rákóczi is, hiszen Tokaji Ferenc árvájáról személyesen gondoskodott, eltartotta, taníttatta, kifejezve ezzel személye és hazája tiszteletét, háláját is.
310 év telt el! A történelemben kevés, a mindennapokban sok ez az idő! A tankönyvek mindössze négy sorban emlékeznek meg az 1697-es eseményekről. Nincs már vár Tokajban, de annak sziluettjére emlékeztet az 55 éves gimnázium új épülete. Örvendetes, hogy ma már nem a szabadságunkért, hanem „csupán” a jobb megélhetésért, a város szépítéséért kell küzdenünk. Jó lenne, ha a gimnázium épülete előtt álló Tokaji Ferenc szobor (egy kuruc fej, hiszen hiteles kép, rajz nem maradt róla ) jelképe lenne ma is a városi, hegyaljai, országos összefogásnak, önző, haszonszerzésre törekvő világunkban pedig az önfeláldozó hazaszeretetnek! Kevés olyan alakja van a magyar történelemnek, akit a változó politikai áramlatok ne értékelték volna „újra”. Védjük meg őket! A Tokaji Ferencek, a kis tettek nélkül nem mozdult volna előbbre ez az ország. Tokaji Ferencet és tevékenységét sajnos kevesen ismerik, az országban egyedül a mi iskolánk viseli a nevét. Tokaji Ferenc tehát a miénk:az iskoláé, a városé, Hegyaljáé, az országé! Dicsőség és tisztelet emlékének! Makó Balázsné történelemtanár
|
|
|
|
|
|
|
|