Tokajban jártak a trittaui diákok

vissza

2007. szeptember 5-én érkeztek meg Tokajba a trittaui testvériskolánkból a német diákok, hogy néhány napot itt töltsenek nálunk, ezzel viszonozva a tavalyi németországi látogatásunkat.

A tokaji vasútállomáson izgatottan gyülekeztünk a fogadásukra. A 23 diákból álló csoportot két tanár, Andrea Gasch tanárnő és Wolfgang Heyeen tanár úr vezette, és tokaji látogatásukat megelőzően Budapesttel ismerkedtek meg. Voltak közöttünk olyan tanulók, akik már barátokként üdvözölhették egymást, mert 2006-ban Trittauban jártak, míg mások csak most ismerkedtek össze a vendégükkel. Hogy a nyelvgyakorlás kellő feltételei meglegyenek, a német diákok nálunk is egy-egy családnál laktak. A megérkezést követő két napon közös programokon vettünk részt.

Csütörtökön a német vendégek először iskolánkkal ismerkedtek, majd a város nevezetességeivel, a műemlékekkel, a múzeummal, a menzai ebédet pedig egy igen hangulatos hajókirándulás követte. Akkorra már az addig borongós idő is megjavult, így bizonyára ez is emlékezetessé tette a hajókázást.

Pénteken sok magyar diák is részt vett a debreceni és hortobágyi kiránduláson. Először a pásztormúzeumot néztük meg, ahol mindenki betekinthetett a pusztai életmódba, majd lovas kocsikkal jártuk be a pusztát, és részünk volt egy lovasbemutatóban is. Ezt követően utaztunk el Debrecenbe, ahol a főteret csodáltuk meg, és a szabad időben „felfedezhettük” a várost.

A hét végét a diákok a családoknál töltötték, a programokat ők szervezték meg nekik. Akadtak olyanok, akik Miskolcra utaztak, és a bevásárlás mellett elmentek a tapolcai barlangfürdőbe, a bobpályára, míg mások a nyíregyházi vadasparkot vagy a sárospataki várat keresték fel. Többen közösen szerveztek programokat, így a magyar és német diákok sok időt tölthettek együtt. Vasárnap természetesem mindenkinek már a visszaútra kellett készülődni, és korán lefeküdni, hiszen a hétfői 6 óra 50 perckor induló IC-vel utaztak el a vendégek. Az állomáson újra együtt volt a „nagy csapat”, de az izgatottságot a búcsúzkodás váltotta fel, ami mindig nehéz, különösen néhány közösen eltöltött szép nap után.

Ez alatt a pár nap alatt sok német diákot ismertünk meg, címeket e-mail-címeket, telefonszámokat cseréltünk, hiszen szeretnénk a kapcsolatot továbbra is tartani egymással, s reméljük, nemsokára viszont láthatjuk egymást, amikor is újból lehetőségünk nyílik nyelvi ismereteink „élesben” való használatára és gyarapítására.

Ezúton szeretnénk megköszönni a német kapcsolat fenntartóinak a program megszervezését és lebonyolítását, valamint az abban résztvevő szülők és diákok feladatvállalását.

Bányai Nikolett 10. A