Miénk volt a világ

A trittaui utazás emlékére






























Huszonegy tokaji diákkal és kolléganőmmel Kónya-Botrágyi Mária igazgatóhelyettessel izgatottabban vártuk az idei szeptembert, hiszen tudtuk, hogy mi vagyunk azok a szerencsések, akik kiutazhatunk Trittauba. A Tokaji Ferenc Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium 22 éve cserekapcsolatot tart fenn Trittau gimnáziumával. Aki nem járt még itt, az el sem tudja képzelni, mi mindent rejt magában ez a meseszép környék. Földrajzi adottságai lenyűgözőek, s az itt élő emberek vendégszeretete sem ismer határokat. Úgy telt el ez a hét, mintha csak eleje és vége lenne- közte csak egy pillanat.
Az első nap a felfedezése volt. Délelőtt megismerkedtünk a „testvériskolánkkal”, majd közös ebéden vettünk részt, ahol a gimnázium új igazgatója Edgar Schwenke és Trittau polgármestere köszöntötte csoportunkat. Délután végigfutottunk Trittau főutcáján, tapinthatóan érzékelhető volt az öröm, eltűnt a hosszú buszutazás fáradtsága. Az elkövetkező napokban nagyon sok érdekes program várt ránk. Megtekintettük Hamburg nevezetességeit, és egy csodás hajókirándulásban is részünk volt. Másnap Lübeckben jártunk, a rengeteg látnivalón túl mindenki igyekezett a híres lübecki marcipánból alaposan bevásárolni. Délután Travemündébe utaztunk a Keleti-tengerhez, talán a legtöbb diáknak ez okozta a legnagyobb élményt. Büszkék voltunk diákjainkra, akik nem ijedtek meg a tengertől, és bátran megmártóztak az alig 17 fokos vízben.

A hétvégét a gyerekek a vendéglátó családoknál töltötték. A vasárnapi búcsúparti remek hangulatban telt, egy gyönyörű kertben együtt voltunk mindannyian, a vendéglátó szülők, a német diákok és mi. Eljött az utolsó reggel is. Nem volt kedvünk felkelni. Inkább ábrándoztunk kicsit. Mennyi mindent csináltunk itt együtt. Sokat kirándultunk, hogy vendéglátó országunkból többet lássunk. Gyakoroltuk a németet, és tanítottuk egymásnak anyanyelvünk néhány szavát. Sok barátság született, sőt szerelmek is. A diákok a néha előforduló nehézségek ellenére is kitűnően megértették egymást. De a bőröndjeink már útra készen álltak, s nekünk el kellett búcsúznunk vendéglátóinktól. A gyerekek levelei megtalálják majd egymást, tudni fogunk egymás életéről. Egy nap újra találkozunk... Viszlát Trittau!

Bényei Judit , némettanár