Trittau – emlékek

vissza

Húsz év nagy idő mind az egyes ember, mind egy-egy intézmény életében, de még nagyobbnak érezzük at intézményi és emberi kapcsolatok tükrében. Itt húsz év már hagyomány, s bebizonyosodott az együttműködés életképessége és hasznosága. Ezt mondhatjuk el , ha visszagondolunk iskolánk és a németországi Trittau város gimnáziumának kapcsolatára. 1986 tavaszán kínálta fel számunkra az Állami Ifjúsági Bizottság egy nyugat – németországi gimnáziummal létesítendő együttműködés lehetőségét, amire lelkes igennel válaszoltunk, és ugyanezen év nyarán első ízben utazhattunk el a „ testvériskolába”. Ez volt a kezdet. 20 év alatt többször magyar és német diák látogathatott el a testvérintézménybe, s tanulóink számára remek alkalom kínálkozott az aktív nyelvtanulásra és gyakorlásra. Annak idején a mi utazásunk még különlegességnek számított, úgy is bántak velünk, számtalan újságban szerepeltünk. Mára ez a kapcsolat a két iskola életének, munkatervének szerves részét képezi, s minden évben várjuk vagy a vendégeket vagy az utazást.

A 2006-os jubileumi évben iskolánk tanulói utaztak el Trittauba. Az ottani iskolaigazgató Hartmut Jokisch úr és a magyar kapcsolatokért felelős Annelie Ehren tanárnő szép programot állított össze a csoport számára. Ottani tartózkodásunk alatt nyílt meg egy kiállítás az iskola fórumában az eltelt 20 év eseményeiről, a cserekapcsolat fejlődéséről. Ebből az alkalomból sor került egy sajtókonferencia megrendezésére is, amelyen 4 helyi és regionális újság munkatársai készítettek velünk riportot. Utazásunkat hosszú és komoly szervezés előzte meg, mivel ezen az éven más utazási formát választottunk. Lehetőségünk nyílt repülővel megtenni az utat, s hogy minden tökéletesen menjen, rengeteg munkát kellett tanárainknak, Kiszely Zsuzsanna, Dr. Dankóné Patkó Kornélia és Dr. Dankó József tanár úrnak befektetnie. A diákok között is nagy volt az izgalom, hisz jó páran még most utaztak először repülővel. A szülők aggódó búcsújával és persze kellő mennyiségű tokaji borral tehát elindultunk augusztus 21-én, hétfőn. Reggel fél 6-kor indultunk a tokaji vasútállomásról, hisz a repülőtérig még hosszú utat kellett megtennünk. A gépünk 12:36-kor szállt fel a Ferihegyi repülőtérről. Az ott eltöltött 1,5 órás út már csupa izgalommal telt el, mindenki kíváncsi volt fogadó diákjára, családjára és az új környezetre. Kicsit késve, de végre megérkeztünk a hamburgi reptérre, és a bőröndöket összeszedve el is indultunk a nagy találkozásra. Nekünk, akik már tavaly fogadtunk diákot, nagyon jó érzés volt őket újra látni. A többieknek még meg kellett ismerkedniük a vendéglátóikkal. A megérkezés napján először ki kellett pihennünk az utazás fáradalmait, de másnap már újult energiával indultunk első közös programunkra. Kedden Schwerinbe mentümk, ami meghatározó fontosságú volt a kettészakadt Németorzág történelmét tekintve. Délután visszaérve az esténket már szabadon tölthettük. A németek szerencsére minden éjszaka kitaláltak egy-egy izgalmas programot közösen a magyar diákjaikkal. Így például ezen a napon a tekézés volt programon. Szerda délelőtt ellátogattunk a trittaui gimnáziumba, és megtekintettük a kiállítást, melynek témája az iskolánk közötti kapcsolat 20. évfordulója volt. Délelőtti szabad programként megismerkedhettünk a gimnázium épületével és szokásaival, valamint Trittau városával. A következő napot Hamburg nevezetességeinek megismerésével töltöttük. Egy szép hajókirándulás keretein belül képet kaptunk a városról és a kikötő fontosságáról. Pénteken busszal látogattunk Lübeckbe, ahol először a kilátótoronyból tekintettük meg a várost, később pedig bejárhattuk a hangulatos lübecki utcákat. Természetesen a város érdekességei sem maradtak ki: jártunk egy török mecsetben, és diákjaink lelkesen válogattak maguknak emléket a híres Marcipánmúzeumban. Este vonattal utaztunk ismét Hamburgba, és sokáig szórakozhattunk a hamburgi vidámparkban, vendéglátó diákjaink szervezésében. A hétvégét a fogadó családokkal töltöttük. A vasárnapi búcsúünnepségen boldogan meséltük egymásnak az ekkor szerzett kellemes élményeket. Hétfő reggel trittaui diáktársaink még elkísértek bennünket a hamburgi repülőtérre, ahol könnyes búcsúval, de mégis szép emlékekkel a szívünkben váltunk el tőlük.

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek ezért a lehetőségért, hiszen életreszóló barátságokat kötöttünk az egy hét alatt.

Kiszely Zsuzsanna

tanárnő

Tóth Zsuzsanna,

Gáncsos Orsolya