Tokaj már a X. századtól, fontos szerepet töltött be, mint folyami átkelőhely. Nagy kereskedelmi utak csomópontja volt itt, mivel a Tisza 20-30 km széles ártere 2,8 km-re szűkül le a település alatt. Ez lehetőséget biztosított arra, hogy itt vezessen át a Felvidékről Erdélybe tartó kereskedelmi útvonal. A XVI. században Tokaj stratégiai fontosságú fekvésének, a tiszai révnek és a rajta keresztülhaladó sóútnak köszönhette meghatározó szerepét. 1527-ben már a források is említették a tokaji hidat. Ez olyan híd lehetett, ami cölöphídként kapcsolódott a partokhoz. A következő évtizedekben felmerült állóhíd terve is. Ezeknek a hidaknak nagy előnye , hogy könnyen szétszedhetőek voltak. A XVII.század 70-es éveiben a kuruc támadások és a felszabadító harcok idején nem volt napirenden egy újabb híd építése. A XVIII.század közepéig a földesúri tulajdonban lévő rév csónakokkal illetve hidasnak nevezett komppal szállította a Tiszán átkelni szándékozókat. A rév biztosította az országrészek közötti kapcsolatot. ,,A helyi piacok ellátása szempontjából szintén fontos fejlemény volt az állandó fahíd megépítése. Tokaj piacközpontú funkcióját erősítette az átkelési lehetőség.”(Zelenák I.,1997.20.o). A lakosság által királyi hídként emlegetett fahíd 1753-ban már állt. Ezt a látványosságnak is számító átkelőt a kamara építette. A híd és a hídfő karbantartása a város lakóinak feladata volt, akik ennek fejében nem akartak hídvámot fizetni. Az új híd előnyein túl, nem várt problémát is okozott. Pillérein ugyanis fennakadt a folyón sodródó uszadékfa. Tokajnál egy új híd építése volt a reformkor első nagy alkotása, melyet 1846-ban fejezhettek be. Az 1848/49-es szabadságharc során a tokaji átkelőhelynek is fontos szerepe volt, mivel 1849 januárjában a város lett az események egyik központja. A híd a szabadságharc idején több csatát is megélt. A forradalom előtti napokban elkészült új cölöp-és hajóhíd padozatát felszedték, a többi részét felgyújtásra előkészítették. A hidat egy félreértett parancs miatt felgyújtották, majd rövid időn belül felújították. 1861-ben egy jégzajlás sodorta el az építményt. Az első vasszerkezetű közúti híd a milleniumi építkezések korában készült Tokajban. A híd alépítményeit 1895-ben egy budapesti vállalat tervezte és építette meg, a kőanyagot, Gamóc és Sátoraljaújhely bányáiból szállították, ezek a kövek a hídlábakban ma is megvannak. A híd vasszerkezetének tervezője Tóth Róbert mérnök volt. 1899-ben kiadott császári engedély alapján a Rakamaz-tokaji utat Erzsébet királyné útjának nevezték. A település közgyűlésének kezdeményezésére a tragikusan elhunyt Erzsébet királynőről akarták elnevezni az új építményt is, de ezt nem támogatta a pénzügyminisztérium. 1919-ben a románok az Erzsébet-hidat felrobbantották. Egy évvel később megkezdték a roncsokat kiemelni, majd pontonhidat építettek. Az új híd avatására 1921. októberében került sor. A felújított híd a második világháború végéig szolgálta a közlekedést, amikor is a visszavonuló német csapatok felrobbantották azt. Az Erzsébet híd roncsainak kiemelése 1947-ig tartott. A munkálatok közben derült ki, hogy a szerkezet annyira eldeformálódott, hogy új helyen kb.200 m-rel lejjebb készítették elő a terepet egy 10 éves időtartamra tervezett ideiglenes híd építéséhez, amelyet 1946. szeptember 1-jén adtak át. Knébel Jenőt kérték fel egy új híd tervezésére, melyet 1959. augusztusára készült el, és ez mind a mai napig áll. Az egykori Erzsébet hídból mára csak pillérek maradtak meg. 1976-ban került sor a híd első részleges felújítására, majd 1997-ben a Tisza-híd teljes körű felújítása is megtörtént.

Betű méretezése
Kontraszt