|
60 éve történt, hogy a szövetséges csapatok felszabadították a náci koncentrációs táborokat. Döbbenetes és megrázó kép tárult eléjük: krematóriumokban elégetett embertömegek maradványai, még el nem égetett halottak tömegei és csonttá soványodott, fizikailag és lelkileg megkínzott túlélők. Túlnyomó többségük zsidó volt. Egy testet öltött, embergyilkos eszme áldozatai voltak. Hitler és társai hosszú tervezés után tudatosan, hidegvérrel és előre megfontoltan akartak kiirtani egy egész népet. Nem bosszúból tették, hanem egyszerűen úgy gondolták, hogy ennek a népnek nincs joga létezni, ugyanis szerintük minden létező baj okai ők, mert mások, mint az „árják”. Már akkor is voltak olyan emberek, nemcsak papok, akik az embergyilkos eszmékkel szembeállították Isten szavát. Isten azt mondja a zsidóságról, hogy aki titeket áld, azt én is áldom, aki titeket átkoz, azt én is átkozom. Máshol pedig: aki titeket bánt, az én szemem fényét bántja. Isten nem változtatta meg a Bibliában leírt szavait, azok akkor és most is érvényesek, és a történelem azt mutatja, hogy megvalósulnak. 1944-ben Magyarország politikai vezetői német nyomásra, de nem eszmei előzmények nélkül támogatták a magyarországi zsidóság gettókba zárását és deportálását a haláltáborokba. A vidéki zsidóság haláltáborokba küldését német irányítással a magyar királyi csendőrség és rendőrség emberei hajtották végre. A magyarországi zsidók nagy része magyar állampolgár volt, ugyanúgy, mint a magyarországi németek és más nemzetiségek. Hazájuknak tekintették ezt az országot és tetteikkel járultak hozzá szabadságához, felemelkedéséhez. Minden állam feladata állampolgárainak megvédése fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül. 1944-ben a magyar állam egésze ezt nem teljesítette. Vezetői a gyilkosok közt voltak, vagy cinkosan hallgattak. Meg kell azonban mondani, hogy voltak olyan emberek is az országban, akik nem nézték tétlenül a katasztrófát, hanem segítettek menteni a halálraítélteket. Majdnem hatszázezer magyarországi zsidó esett áldozatul a holokausztnak. Erről tartottunk ünnepélyes megemlékezést április 18-án a gimnázium aulájában az általános iskola és a gimnázium tanulóinak és tanárainak résztvételével. Nem költők és írók visszaemlékezéseit idéztük fel, hanem a kor tanúit hallgattuk meg. Vendégünk volt Raduczinszki Lászlóné Nyíregyházáról, aki fiatalon megjárta az auschwitzi és bergen-belseni koncentrációs táborokat. A túlélt szörnyűségekről beszélt, amelyeket soha nem lehet elfelejteni. A diákok döbbent csendben hallgatták a megrázó visszaemlékezést. Másik vendégünk Jászai Lászlóné volt, aki fiatalasszonyként Tiszadobon élte át a zsidók gettóba terelését és megbróbált segíteni az ismerős családoknak. Ezért az akkori államhatalom hét hónapra internálta. Személyes hangú, megrendült beszámolója diákok együttérzését váltotta ki. Jászai Lászlóné 2004-ben megkapta a világ igaza kitüntetést. Kalmanovits Miklós a Tokaj-Hegyaljai Zsidó Hagyományőrző Egyesület elnöke a tokaji zsidóság történetét, sorsát idézte fel. A megemlékező alkalom végén Szabados István kisvárdai grafikus művész nyitotta meg holokauszt témájú grafikai kiállítását. A kiállítás megtekinthető a gimnáziumban. Köszönetet mondunk az Izraeli-Magyar Baráti Társaság tokaji csoportjának, akik lehetővé tették a tokaji diákok számára a találkozást a velünk élő történelemmel.
Bogdán József szervező, történelem tanár
|
||
|
|
|
|
