2015. március 26-a és április 2-a között újra kiutazhattunk  barátainkhoz, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium vegyes kórusához.

DSCF2482.JPGRégi barátság köt össze bennünket. Ők az adventi időszakban voltak nálunk. Bemutatkoztak a Tokaji Ferenc Gimnázium diákjainak és tanárainak, hangversenyt adtak a református templomban, ami lelki feltöltődést, hittel teli együttlétet jelentett mind az énekeseknek, mind a hallgatóságnak.

A mi kiutazásunk most a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódott. Végtelen szeretettel fogadtak bennünket. A változatos programból csak néhányat emelek ki. Már a megérkezésünk estéjén részesei lehettünk az első székely rajzfilm, a  Likas kő ősbemutatójának, találkozhattunk a film alkotóival, színészeivel. Ellátogathattunk a székelyderzsi vártemplomba, amely az Unesco  világörökség része, ma is működő zarándokhely. Egyedülálló rovásírásos emlékeket mutat be, s a XIV. századból származó faliképen Szent László legendája látható. A várfalon belüli körfolyosón és a mellettük épült tárolókban a falu lakói őriztették értékeiket. Ma is élő hagyomány, hogy a szalonnát és füstölt húst a bástyába hozzák télére.

Az esti programok, a színházi előadás, a táncház, kórusbál tovább mélyítette a gyerekek közötti barátságot. Mégis legfontosabbak a hangversenyek voltak számunkra. Könnyű volt jól énekelni ilyen inspiráló környezetben és közönség előtt. Jómagam sok szállal kötődöm Székelyudvarhelyhez, hiszen régi kórusbarátság köti össze Tokaj Város Vegyeskarát  és a Tiszaladányi gyülekezeti kórusomat az itteni kórusokkal, pl. a Balázs Ferenc Vegyeskarral. DSCF2484.JPGŐk is eljöttek meghallgatni a gyerekek műsorát. Virágvasárnap a zsúfolásig megtelt református templomban adtunk hangversenyt. Kórusunk előadása sokakat könnyekig meghatott. Szólistáink Hanák Aliz, Tán Ferenc, Petrusovics Máté, Balogh József  voltak. Zongorán kísért Kovács Bianka.

Számomra különös jelentősége volt ennek az útnak. Már otthon eldöntöttem, hogy ez lesz az utolsó utam és fellépésem az Ifjúsági Vegyeskarral. 41 éve, mikor a gimnáziumban megkezdtem ének-zene-törtélem szakos tanári munkámat, még nem sejtettem, hogy a kórusmunka ilyen jelentős, meghatározó lesz az életemben. Remélem nemcsak nekem, de annak a sok száz kórustagnak is hasonló, maradandó útravalót jelentett a sok komoly munka, a kitartás, a kóruson belül kialakult közösség, a kórusturnék hangulata, izgalom a külföldi és belföldi szereplések előtt. Végül a megérdemelt jutalom, a közönség tapsa kárpótlást jelentett a korai kelésekért, a sok fáradságért.

Valamikor a kezdet kezdetén első külföldi kóruskapcsolatunk a Munkácsi zeneiskolával alakult ki. A sors nagy kegyének érzem azt, hogy ez a mostani utunk is a határon túli magyar barátainkhoz vezetett. Legtöbbször – ahogy most is – velünk utazott Horváthné Bócsi Ildikó, aki nélkül nem valósulhattak volna meg külföldi útjaink, mert az ő nyelvtudása segítségével küzdöttük le a nyelvi akadályokat. Végül megköszönöm mindenkinek, aki hozzásegített ahhoz, hogy ezt a munkát sikeresen tudjuk folytatni.

vlcsnap.jpgAzt hiszem, a 41 év egyetlen percét sem bántam meg. Utódaimnak is azt kívánom, hogy kapjanak annyi szeretetet, leljenek annyi örömet a gyerekekkel folytatott tevékenységükben, mint én.

Pásztor Istvánné
Tokaj, 2015. 04. 20.

Betű méretezése
Kontraszt