IMG_1203(A TFG 11. A osztálya beveszi Lengyelországot)

2016. március 24-én kalandosnak ígérkező megpróbáltatás várt osztályunk nagy részére, ugyanis korán fel kellett kelnünk, hogy megkezdhessük utunkat Lengyelországba. Az általában győzedelmeskedő fáradtságunkat félretéve, hajnali öt órakor már robogtunk úti célunk felé Bogdán József és Tóth Attila tanár úr kíséretével.

Szállásunk Krakkóban várt minket, melyet Szlovákián áthaladva közelítettünk meg. Utunk során gyönyörű tájak mellett haladtunk el, melyek – remélem a résztvevők nevében is írhatom – felejthetetlen emléket hagytak mindannyiunkban. Néhány pihenő beiktatásával, közel 9 óra utazás után értük el a Goodbye Lenin nevű szállást, ahol a szó szoros értelmében körülvett minket Lenin jelenléte.

Délután 14:00 órakor elfoglaltuk szobáinkat, emellett arra is jutott idő, hogy jobban szemügyre vegyük szállásunkat. Természetesen a hangulatosan berendezett diákszálló alagsora kínálta osztályunk részére a hosszú út utáni pihenés lehetőségét, ahol a nagysikerű biliárd, darts és asztali foci mellett szívesen töltöttük időnket.

Egy kis pihenés után délután 15:30-kor elindultunk egy három órás városnézésre Krakkóba. Az angol nyelvű idegenvezetés segített alkalmazni az eddigiekben megszerzett idegen nyelvi tudásunkat. Mint megtudtuk, Krakkó városát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. A túra középpontja a főtér volt, melynek hangulatát a középkor óta változatlan kinézete adta meg. Igyekeztük megnézni Krakkó valamennyi nevezetességét, például a királyi palotát, a városháza tornyát vagy a Collegium Maiust (Jagelló Egyetem), ami még ma is egyetemként működik.

2016.március 25-én 6 óra körül újra felkerekedtünk, ekkori úti célunk Auschwitz volt. Nyolc órára értünk oda, és elsőnek érkező csoportként nem is kellett sokat várakoznunk arra, hogy megtekintsük a fájdalmas és kegyetlen történelemmel rendelkező koncentrációs tábort. Az idegenvezetés ekkor már magyar nyelven folyt. Biztosan állíthatom, hogy az itt töltött 2 óra alatt látottak minden jelenlévőben mély nyomot hagytak. Ezután busszal átmentünk a birkenaui táborba is. Ezen a helyen már kevesebbet időztünk, viszont ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy megismerjük az emberiség történelmének egyik sötét, kegyetlen részét valamint gyarapítsuk tudásunkat.

Miután végeztünk a táborok látogatásával, elindultunk egy több órás utazásra Zakopane felé. Érkezésünk után körülbelül két órát töltöttünk el a bazárrengeteg feltérképezésével és a város egy részének megtekintésével. Ezután nem maradt más hátra, mint visszatérni Tokaj városába. Bár fáradtak voltunk, de a két nap izgalmai elég erőt adtak ahhoz, hogy a hazavezető úton tőlünk harsogjon a busz.

Összegezve egy olyan kalandban volt részünk, melyet soha nem fogunk elfelejteni és reméljük, máskor is lesz még lehetőségünk eljutni ide vagy más nagy történelmi múlttal rendelkező városba.

Kovács Anita 11. A

Betű méretezése
Kontraszt