HATÁRTALANUL

Máramarossziget – Tokaj

 

2. találkozó 2021. szeptember 20-24. Máramarossziget

 

A program megvalósítását majdnem megakadályozta a COVID-19 világjárvány. A kölcsönös utazás első felét még 2019. októberében, Tokajban megvalósítottuk, de a Máramarosszigetre 2020. tavaszára tervezett kiutazást már a pandémia megakadályozta. Hosszas várakozást és szervezést követően, az első utazást követően, majd 2 évvel később 2021. szeptember végén sikerült megvalósítani a pályázati programban vállalt 2. utazást.

A kiutazás 2021. szeptember 20.-án hétfőn reggel 8.00-kor a TFG kollégiuma elől indult 35 fő lelkes és izgatott diákkal és 3 fő kísérő oktatóval. A kíséretet Kamenyiczki Gábor, Tóth Attila és Pataki Zsolt látta el. Máramarosszigetre ottani idő szerint délután 13 órakor érkeztünk meg, ahol a partneriskola igazgatója és a kollégái, régi jó ismerősként köszöntöttek bennünket, jó volt újra találkozni! A kísérő munkatársak közül már mindenki ismerte egymást egyrészt a Tokajban megvalósított programról, másrészt pedig onnan, hogy a korábbi határtalanul pályázat során már egy komplex programot sikeresen megvalósítottunk együtt! A diákok számára viszont egytől egyig új volt a helyszín, mindenki izgatott és kíváncsi volt!

Programunk kezdetén megismerkedtünk Máramarosszigeti partneriskolával, a pandémia miatt sajnos csak egy kis részével, a helyi „tanfelügyelő” nagyon szigorúan vette a járványügyi előírásokat és az épület csak kis részébe engedett be bennünket. Ezt követően megkoszorúzzuk az iskola névadójának, Leöwey Klárának, a helyi születésű pedagógusnak, 1848-as forradalmárának a szobrát, és közösen elénekeltük a magyar Himnuszt. A partner diákok és tanárok vezetésével megtekintettük a város nevezetességeit: kommunizmus emlékére restaurált börtönt (ahol raboskodott Erdély neves püspöke, Márton Áron), a város központjában megtalálható református és a katolikus templomot, és az egyetlen megmaradt és működő zsinagógát. A református templomban a tiszteletes Úr eljátszotta nekünk orgonán a magyar Himnuszt, amit ott nagyon megható volt hallgatni!

Estére elfoglaltuk a szállást, ami Máramarosszigettől alig pár km-re található Sarasau településen volt megtalálható! A pandémia miatt eltelt 2 hosszú év sajnos nem nagyon kedvezett a majd 2,5 éves pénzügyi tervek alapján történő szállás kiválasztásának, elég nehéz volt a korábban tervezett keretösszegből a megfelelő minőségű és férőhelyű szállást „beszerezni”. Szerencsére a szigeti kollégák segítettek nekünk ebben, amit hálásan köszönünk!

Másnap, kedden reggel felvettük az iskola előtt a partner diákokat és kollégákat, majd busszal elindulunk Nagybánya irányába. kb. 25 km-nél leparkoltunk, és elindultunk az első tervezett túránkra: meglátogattuk a Nagy-Gutint (1443 m), a kis Gutint, a Szekatura sziklatornyait, a Kakastaréjt. A Kakastaréj egy hatalmas berobbant kráter peremének maradéka. Fűrészes, bazaltos andezit sziklafal hossza 200 m. Függőleges, 150 m magas sziklafalában kardvágáshoz hasonló hasadások vannak. A Gutin hágó parkolójából indultunk el, és a hullámzó, de folyamatosan emelkedő terepen alig 2 óra alatt elértük a Kakastaréjt. Itt, közvetlen a sziklák alatt, szélvédett helyen telepedtünk le, és a helyi diákok rövid szóbeli beszámolóval mutatták be nekünk a környék természeti nevezetességeit. Időközben elfogyasztottuk a szendvicseinket és élveztük az őszi napsütést. Lefelé a Gutin tó tőzeglápját tekintettük meg (tőzegrozmaringok, gyapjúsások, fialó gyíkok), és kissé fáradtan, de élményekkel telve kb. délután 3 órakor értünk vissza a buszhoz. Sajnos időközben az időjárás kezdett egyre morcosabb lenni, a Gutin-hágón várakozó buszunk már erőteljesen ködbe és erős szélbe burkolózott. Késő délután visszavittük a partner diákokat és a velünk utazó túravezető kolléganőt az iskolához, majd ezt követően még Máramarosszigeten adtunk a diákoknak egy kis szabadidőt, amit bevásárlásra tudtak fordítani. A szállásra este 6 órakor érkeztünk vissza, és elkezdtük a felkészülést a következő napi túrára. Sokat dilemmáztunk, hogy a tervezetthez képest a szerda és a csütörtöki programot megcseréljük-e, mert azt már az időjárás előre jelzésből láttuk, hogy szerdára igen rossz időt jósoltak, erős esőzéssel, magasabb területeken havazással, ami a szerda napra tervezett magashegységi túrát veszélyessé tehette volna. Próbáltunk a Visó völgyi vasút társaságnál szerda reggelre foglalni jegyet, de ez gyakorlatilag nem volt lehetséges pedig e-mailen illetve telefonon is próbálkoztunk. Abban bíztunk csak, hogy mivel másnap úgyis ott mennénk el a Felsővisón Borsafüredre, így ha időben érkezünk és a helyszínen meg tudjuk venni a vonatjegyet, akkor a csütörtökre tervezett vonatozást előre tudjuk hozni szerdára, így a rossz idő nem fog annyira a program megvalósításába bezavarni.

Mind ezek miatt szerda reggel korán, 6 órakor már felvettük az iskola előtt a partner diákokat és kollégákat, majd busszal elindulunk Felsővisóra. Időközben a buszsofőrünket a helyi földrajzot oktató kolléga irányította, aki egy másik útvonalon vezetett ki bennünket Máramarosszigetről, így összességében egy lassabb, de annál látványosabb útvonalon jutottunk el Felsővisóra, ennek következtében sajnos a vonat indulását 5 perccel lekéstük. Így a szerda napra maradt az eredetileg tervezett program, a Gargaló csúcsára történő túra. De ha már ott voltunk Felsővisón, akkor megvettük gyorsan a helyszínen a másnapra szóló vonatjegyünket abból a célból, hogy másnap ezzel is tudjunk egy kis időt spórolni és biztosan elérjük a vonatot.

Mindezek után tovább indultunk Borsára és a libegő tövében leparkoltunk. Az időjáráson látszott, hogy szeles, és esős időnk van, a hegyet gyakorlatilag a felhőtől és a ködtől nem láttuk, de a hőmérsékletből feltételeztük, hogy feljebb bizony már a hó esik. A diákokat felkészítettük arra, hogy hozzanak ehhez illő és kellő védelemmel ellátott ruházatot magukkal az útra. Megvettük helyszínen a 2 személyes libegőre a jegyeket, és ezekkel elkezdtünk a Runc-Ştiol sípálya nyomvonalán a felső állomáshoz fellibegőzni. amivel mintegy 500 m szintet spórolhattunk meg. Érezhető volt a nagy szintemelkedés, mert a libegőn ülve már az út felétől átváltott a szemerkélő eső egyre erőteljesebb havazásba. A felső állomásra érkezve már szép fehér táj fogadott bennünket. Innen a hegyoldalba vágott két dózerutak közül a jobb oldalit választva a Lóhavasi-vízeséshez túráztunk első körben. Időközben a havazás maradt elég erőteljes, így közösen úgy döntöttünk, hogy felsőbb, alhavasi régiókba a fokozódó balesetveszély miatt inkább nem megyünk, hanem a vízesés környékén kényelmesebb tempóban túrázva ismerkedünk meg a vízeséssel, és a magashegységi fenyvesekkel, illetve azok élővilágával. Nagyon szép és különleges volt a mintegy 80 m magas Lóhavasi-vízesés, és eszméletlen sok gombával találkoztunk, tudtunk mutatni a diákoknak igazi boszorkányköröket is, ami szintén ritkán kerülhet csak a szemünk elé. A buszhoz lefelé nem vettük igénybe a libegőt, hanem egy szép nagy túrával jutottunk vissza a délutáni órákban. Borsáról mintegy 2 óra hosszú buszos utazással jutottunk vissza Máramarosszigetre, a partnereket az iskolához vittük vissza, majd egy kis szabadidős vásárolgatást követően este 6 órára érkeztünk meg újra a szállásunkra.

Csütörtökön reggel megint korán keltünk, mert semmiféleképpen sem szerettük volna „ismét” lekésni a kisvonatot Felsővisón, így miután felvettük az iskola előtt a partner diákokat és kollégákat, a busszal elindulunk a mintegy 60 km-re levő Felsővisóra, ami a Vas-ér völgyében fekszik. Itt található Erdély egyik utolsó fakitermelő keskenynyomtávú kisvasútja, ami 1933-35-ben épült fakitermelés céljából, manapság személyszállítást is végez, gőzmozdonnyal. Az oda-vissza összesen 6-7 órás menetidő legfelső pontja Paltin állomás. Itt a patakban BISEL vizsgálatot (bioindikációs vízminősítés) végeztünk a tanulókkal, aminek eredményeit összehasonlítottuk a magyarországi találkozó alkalmával, a Kemence-patakban elvégzett vizsgálat eredményével, illetve a 2 évvel korábbi pályázat keretében, szintén itt, a Vas-éren elvégzett vizsgálat eredményével. A kisvonatozás a diákság számára nagyon élvezets volt, nem volt senki közöttük olyan, aki valaha látott volna élőben már gőzmozdonyt. Életre szóló, maradandó élmény volt ez a számukra. És mivel a vonat igen lassan haladt, a több órás együtt zötykölődés alkalmas volt arra is, hogy a tokaji és szigeti diákok együtt énekeljenek, ezzel is megalapozva az estére tervezett közös kis zenés-táncos rendezvény hangulatát. Máramarosszigetre ismét este 6 órásra érkeztünk vissza, majd a vacsorát követően egy 2-3 óra hosszáig tartó zárórendezvényre került sor, ahol közös tortázás, zenehallgatás, táncolás és sok-sok beszélgetés történt. Itt volt alkalmunk megköszönni a fogadó iskola igazgatójának, Pesek Szilárdnak és az összes kollégának azt a sok segítséget és önzetlenséget, amivel fogadtak bennünket, és bíztak bennünk, hogy mi egy tartalmas és mindenki számára hasznos programot tudtunk megvalósítani.

 

Az utolsó napon, péntek reggel ismét felvettük az iskola előtt a partner diákokat és kollégákat, majd busszal elindultunk egy kis UNESCO körútra, amelynek során meglátogattuk Máramaros leghíresebb látnivalóit, a jellegzetes, csúcsos tornyú, görögkatolikus vagy ortodox fatemplomokat, melyek közül nyolc az UNESCO Világörökségi listájára is felkerült. Eljutottunk a Budfalvai négy fiatornyos templomhoz, ahol őrzik II. Rákóczi Ferenc lobogóját is, illetve Desze-n is megnéztük a Szent Paraszkiva-fatemplomot. Sajnos Barcánfalvát időközben a terjedő COVID miatt lezárta a rendőrség, így oda nem tudtunk eljutni és megnézni a 62 m magasságú fatornyos templomot. Kora délitán visszavittük vendéglátóinkat Máramarosszigetre, majd egy gyors ebédet követően hazafelé vettük az irányt. Sajnos a határ átlépése nem ment gyorsan, a határon rengeteg kisbusz torlódott fel a Román oldalon, nagyon sokan tartottak Nyugat-Európába használt autókat vásárolni, és minden sávot elfoglaltak. Így a buszunkkal nem tudtuk őket kikerülni. A tervezett este 5 óra helyett így este 7 órára épségben hazaértünk. Szerencsére egész héten egyetlenegy COVID-os megbetegedést sem tapasztaltunk, és az utazást követően az utazók között nem is ütötte fel e fejét a betegség.

 

A program megvalósításában nyújtott segítségért szeretnénk köszönetet mondani minden partnernek, akik fogadták csoportunkat, szakmai előadásokat és vezetéseket tartottak! Külön köszönet a Leőweis tanároknak: Pesek Szilárd igazgató Úrnak, Iuhos Emesének, Biro Andreea-nak, Takács Attilának, Vicsay Miklósnak! Ezúton szeretnénk kifejezni azon reményüket, hogy lehetséges legyen ennek a jól kialakult kapcsolatnak a fenntartása!

 

Pataki Zsolt

program koordinátor


Betű méretezése
Kontraszt