|
|
A
TOTEM 2004-ben értékteremtő céllal
meghirdette a régió általános
iskolásai számára meseíró
pályázatát. A pályaművek közül
kiemelkedő volt Tamás János 3.B osztályos
tanuló (II. Rákóczi Ferenc Általános
Iskola, Tokaj) munkája. Az általa írt mese
címe:
MIÉRT
ÉL A VAKOND A FÖLD ALATT?
Az
iskolai őszi szünetben én is segítettem a
kertben. Apa jó mélyen felásta a földet,
én az avart és a száradt gazt gereblyéztem
és hordtam ki.
- Jancsi, gyere gyorsan! –
hallottam apa hangját. Mire odafutottam, kezében
tartott egy fekete bundás kis állatot.
- Ez egy
vakond – tartotta elém.
Jól megnéztem.
Csillogó, fekete, selymes bundáját mindenki
megirigyelhetné. Apró, erős kis lábaival
kapálózott, hosszú orrocskáját
mozgatta. Bundáját megérintettem: puha,
bolyhos volt.
- Aranyos kis állat, mit csináljunk
vele? Ilyen gyönyörű bundával vajon miért
él a föld alatt? Ezt most elmesélem.
Réges-régen
minden állat a föld felett élt, jó
barátságban a tündérekkel. Az állatok
kiszolgálták a tündéreket, dolgoztak a
gyönyörű tündérkertben. Cserébe ők
is gondoskodtak róluk. A kis vakond erős lábaival
kiásta a kártevő lárvákat, férgeket
a földből. Hosszú, hegyes orrával messziről
megérezte azokat. A vakond kis, kék zsebes
kertésznadrágot viselt, ami erős vászonból
készült és a kerti munkában nem kopott
el. Gyönyörű szép volt a kék nadrág,
hiszen a tündérek szivárványkékjével
festették. Gyöngyharmatban mosták minden nap,
cserébe a kis dolgozó munkájáért.
Igen ám! De a kis vakond nem szerette a kék
nadrágot!
- Unalmas, semmi dísz nincs rajta és
nem is vagyok szép benne. Bő a szára és
hatalmas zsebe telis-teli van mindenféle kerti szerszámmal
– duzzogott. Bárcsak nekem is lenne olyan fényes,
csillogó, puha fekete bundám, amit a tündérkirálynő
visel, amikor esik a hó! Milyen puha, meleg és
könnyű az a bunda. Hogyan tehetnék szert egy ilyen
szőrmére? – sóhajtozott. A zsiráf, a
tigris, a macska, a kutya is bundát visel, de egy sem
olyan gyönyörű, mint a királynőé!
Történt
egy szép napon, hogy beosont a palotába és a
tündér ruhatára felé vette útját.
Megkereste a csodabundát és erős kis lábaival
kanyarított egy darabot belőle.
- Ebből lesz ám
szép bunda nekem is!
Hazavitte, megvarrta és
elzárta szekrényébe. Eljött a tél.
Nagy pelyhekben hullani kezdett a hó. A királynő
előhozatta a csodabundát, hogy felvegye. Meglátta,
hogy jókora darab hiányzik belőle.
- Így
nem lehet viselni és a varázserejét is
elvesztette! A kis vakond tette hamarosan kiderült. A macska
és a béka együtt tolták, taszigálták
új bundájában a királynő elé a
bűnöst.
- Nagy bűnt követtél el kis vakond –
szólt a királynő és szeme villámokat
szórt.
Büntetésed: senki sem láthatja
a szép bundádat! Megtarthatod ugyan, de örökre
föld alatt kell élned! – mondta. Nem fogsz
látni! A kék nadrágot elveszem, bánkódhatsz
még utána! Béka, te kísérd el
és őrizd, nehogy feljöjjön. Mivel te nem
követtél el bűnt, megengedem, hogy ha kedved van és
szeretnéd, feljöhess a föld alól.
A
vakond azóta is a föld alatt él gyönyörű
bundájában. Sötét járataiban
pusztítja a kártevőket. Napfényben sem lát.
A béka vigyáz rá, nehogy feljöjjön.
Ő időnként előbújik, ha tavaszodik és
napfényre vágyik.
Ez persze csak mese! Apa és
én a vakondot elengedtük, pusztítsa tovább
kertünk kártevőit. A sötét járatai
nem láthatók, de útját itt-ott kis
földkupacok jelzik. Nem kell rá ezekért nagyon
haragudni.
|
|