Mindennapos mozgásprogramok – Úszás – Szakmai beszámoló

A TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0236 számú pályázat egészségfejlesztő mozgásprogramjainak keretein belül került sor a 2014/2015. tanév során az iskolánk történetének eddigi legnagyobb mozgásprogramjának megvalósítására:
395 fő 37 alkalommal jutott el 2 különböző tanuszodába úszni, ahol a szaktanáraink segítségével a 3 fő úszásnemben készülhettek fel a félévi és az év végi vizsgára, fejleszthették tovább már meglevő úszástudásukat.
Mit is jelent ez számokban? Hétfőtől csütörtökig naponta 2 busznyi diák, míg pénteken a délutáni órákban 1 busznyi diák utazott Ibrányba és Szerencsre a tanuszodába 2014. szeptember 01-től egészen 2015. június 15-ig! Minden alkalommal 2 fő szaktanár és 4 fő utazásra, átöltözésre és az uszodarendre vigyázó felügyelőtanár utazott az úszáson részt vevő diákokkal. A program nagyon fárasztó volt, de mindenképpen megérte.
Az oktatást tartó szaktanárok az alábbiakban osztják meg az úszás oktatásával, a kitűzött pedagógiai és szakmai célok megvalósításával kapcsolatosan az eredményeiket, gondolataikat és a jövőre vonatkozó jó tanácsaikat, javaslataikat:

Balogh Gáborné, szakoktató

Az oktatást a csütörtöki csoportokban a 10. évfolyam tanulóinak tartottam, hozzájuk hét 12. és egy 11.-es tanuló csatlakozott más évfolyamokról órarendi egyeztetés után. A pénteki csoport összetétele vegyes volt, ide csatlakoztak a 9. A és 11. D osztályos tanulók. Hetente három órát tartottam.
A csütörtöki csoportok Szerencsre jártak úszni, a délutáni csoport a ballagás után Ibrányba került. A pénteki óra az egész tanévben Ibrányba járt. A szerencsi uszodával nehezebb volt egyezkedni, nem voltak toleránsak a csoport létszámával szemben. Két pályát biztosítottak az oktatásra, így az első félév során lassabban haladtunk a tananyaggal, nehezebb volt az órák megtartása. Nehézséget okozott a víz mélysége, több tanuló félt, velük lassabban tudtam haladni.
Sikernek könyvelem el, hogy minden tanuló legalább két úszásnemet, de sokan mindhárom oktatott úszásnemet jártasság szintjén elsajátították, így minden tanuló sikeres vizsgát tett.
Az év során több hétig tartó influenzajárvány miatt sok tanulónak más időpontban kellett pótolnia az elmaradt óráit, több tanuló az oktatás egy részén nem vette komolyan az órákon való kötelező részvétel szabályát, ezért a tanév végéhez közeledve pótórákat kellett teljesíteniük. Ennek adminisztrálása a pótlási naplóban történt, az ott bejegyzett időpontokat vezettem át saját naplóm jelenléti ívein, így követve nyomon minden tanuló haladását. Év végére a diákok nagy része megértette ennek fontosságát, így öt tanuló kivételével mindenki teljesítette az év követelményeit.
A félévi órarendváltozás miatt néhány tanuló csoportot és időpontot cserélt, ezért változott néhány esetben a csoportbeosztás. A csoportváltás senkinél nem okozott problémát, hiszen mindannyian az előírt tematika szerint dolgoztunk, így együtt haladtunk a tananyaggal.

Tokaj, 2015. 06. 15.

Balogh Gáborné

Feketéné Csoma Gabriella, szakoktató

A pályázat által támogatott úszásoktatás a 2014/15. tanévben valósult meg 2014. szeptember 01. és 2015. június 15. között. A tanév során minden tanuló heti egy alkalommal vett részt úszásoktatáson. A tanítás előre meghatározott tematika szerint zajlott. A tanítási órákon három úszásnemet oktattam, a gyors úszást, a mellúszást és a hátúszást. A tanulók előzetes tudása eltérő volt, ezért minden úszástípust teljesen az alapoktól kezdtem tanítani.
A szakmailag gondosan felépített órák végére minden tanuló ügyesen haladt a kitűzött cél felé. Néhány tanuló víziszonnyal, erős víztől való félelemmel érkezett a csoportomba. Náluk a vízhez szoktatás hosszabb időt vett igénybe.
A tanév során három csoporttal foglalkoztam. A két kilencedikes tanulókból álló csoport kedden délután, illetve este vett részt a foglalkozásokon. A délutáni turnus az Ibrányi Tanuszodában, míg az estiek a Szerencsi Tanuszodában ismerkedtek az úszás rejtelmeivel.
Az általam tanított másik csoportban zömében 12.-es diákok voltak. Ők az Ibrányi Tanuszoda lelkes úszótanoncai voltak.
Az órák 45 percesek voltak, óra elején rövid szárazföldi bemelegítéssel kezdtünk, majd a speciális gyakorlatok a medencében folytatódtak. Levezetésként mindig maradt egy kis idő játékra is. Az egyes úszásnemek megtanulása után a diákok számot adtak a tudásukról, úszástípusonként osztályzatot kaptak.
A tanórák anyagát és a jelenlévő diákok névsorát az erre a célra rendszeresített naplóban regisztráltam. Az esetlegesen hiányzó tanulóknak a mulasztott órákat egy számukra megfelelő időpontban pótolni kellett. A pótlás tényét a pótlási naplóban jelölték kollégáim, amit átvezettem az én oktatói naplómba.

A tanév végén úszásvizsgát szerveztünk. A diákoknak a középszintű testnevelés érettségi vizsga által támasztott követelményeket kellett teljesíteniük. Egy általuk választott úszásnemben 50 métert, míg egy másik úszásnemben 25 métert kellett teljesíteniük. Természetesen az adott úszásnemre jellemző rajt és szabályos forduló is a vizsgakövetelmények részét képezte. A vizsgakövetelményeket minden tanuló teljesíteni tudta, a vizsga eredményét beszámítottuk a testnevelés érdemjegybe.
A tanév során néhány tanuló kiiratkozott, tanulmányaikat más intézményben folytatták tovább, így a tanfolyamot is megszakították. Ezen tanulók kivételével a többi diák sikeresen teljesítette a követelményeket.
Az év folyamán az oktatás feltételei adottak voltak, az órák jó hangulatban teltek, a tanulók szívesen végezték a kijelölt gyakorlatokat. A tanuszoda személyzete mindig mindenben támogatott minket. Az utazás során velünk együtt dolgozó kollégáim segítőkészek voltak, együtt tudtunk dolgozni a projekt sikeréért.
Nehézkessé tette a munkánkat az utazás, mert sajnos Tokajban nem áll rendelkezésünkre uszoda, így minden óra megtartásához negyven percet kellett buszoznunk a célállomásokig. A tanulók amúgy is zsúfolt napjaiba az óra még beilleszthető volt, de az utazással töltött jelentős többletidő komoly terhelést okozott. A beígért tokaji tanuszoda megépülésével a jövőben ez a probléma megszűnhet, az esetleges oktatás gördülékenyebbé válhat.
Kihívás volt a diákok motiválása, az érdeklődés folyamatos fenntartása. Az egy év során voltak mélypontok és sikeresebb időszakok, de összességében tekintve a tanfolyam elérte célját. Számomra szakmai szempontból egy újabb lehetőséget adott, változatosabbá tette az amúgy is sokszínű szakmai munkát. Nagyon örülök, hogy részese lehettem ennek a projektnek és hozzájárulhattam sikeres megvalósulásához.

Tokaj, 2015. június 15.
Feketéné Csoma Gabriella, testnevelő

Molnár Béla, szakoktató

A 2014-2015. tanév szeptemberében indult úszásoktatás, amiben főként rendész hallgatók vettek részt. A saját csoportomban a 11. E, F és a 12. E, F osztályok tanulói tartoztak. Ezek vegyes összetételű csoportok voltak, így egyszerre folyt az oktatás. Nehézséget a különböző képességű és különböző úszástudású tanulók jelentették. Az úszni tudó tanulókat zavarta az, hogy az alapoktól kezdtük az oktatást, amire viszont szükség volt: a jobbaknak a technika csiszolás érdekében, az úszni nem, vagy csak rosszul tudóknál pedig a tanulás miatt. Az első félévben nagy lelkesedéssel indultak a tanulók, főleg az alsóbb évfolyamokon, velük könnyebb volt dolgozni, jobban motiváltak voltak.
A részvétel nehézségekbe ütközött, mert voltak olyan bejárós diákjaink, akik az úszás végeztével már nem érték el buszukat, vonatukat és a szülőnek kellett értük jönni. A kollégistáknak és a helybelieknek könnyebb volt a helyzetük, de így is számos alkalommal nem jöttek el, amit később pótolniuk kellett. Az úszás beosztást igyekeztünk hozzáigazítani a dákokhoz, így volt olyan tanulónk, aki – hogy el tudjon jönni – másik évfolyammal járt úszni.
A pótlásokat folyamatosan végezték a diákok, volt olyan nap is – főleg a járványok után -, hogy fel sem fértek a buszra, így máskor kellett pótolniuk, ami feszültséget okozott köztük.
Az év vége felé viszont mindenkinek sikerült a hiányosságait pótolni. A szerencsi és az ibrányi uszodába jártunk oktatni, ami két különböző adottságú uszoda volt. Az ibrányi volt a legkezelhetőbb. Itt folyamatosan mélyülő medencével rendelkeznek, így egyszerűbb volt az úszni nem tudó tanulókkal bánni, mert itt leért a lábuk, ami biztonságérzetett adott számukra. A jól felszerelt uszodában sok segédeszközt biztosítottak számunkra, amit maximálisan ki is használtunk, ez is segítette a tanulást és ismétlést. A kis tanmedencében is folyamatosan dolgoztunk, ott a víz fóbiásokat szoktattuk a vízhez, ami nagy feladat a 15 év feletti tanulóknál.
A szerencsi uszodában már nem voltak ilyen könnyített feltételek. Itt a víz már mindenhol egyforma mély volt, így amikor átmentünk kis medencéből a nagy medencébe, sokkal görcsösebb volt a feladatok végrehajtása, nehezebben múlt el a tanulók félelemérzete. A felszerelés itt is jó volt, azonban a személyzet egyes tagjai úgy érezték, nekik kell mindent kézben tartaniuk a fegyelmet illetően, ami konfliktushoz is vezetett több alaklommal.
Az évet úszás vizsgával zártuk, ami megegyezett a középszintű érettségi anyagával, természetesen figyelembe vettük a magukhoz képest elért eredményeket is. Véleményem szerint sikeresen zárult az oktatás, még a víz fóbiás tanulóink is le tudtak úszni két különböző úszásnemben az 50 métert, ami nagy eredmény nekik és nekünk is. Ez jó alapot ad számukra a folytatáshoz, és a jól úszó tanulók is fejlődtek, hiszen nagyon kevés alkalommal juthatnak ilyen rendszeres oktatás keretében uszodába.

Tokaj, 2015.06.19.
Molnár Béla, testnevelő

Dávid Zoltán, szakoktató

A programban résztvevő diákok minimum heti egy alkalommal vettek részt az oktatásban (egy alkalom 45 perc), a rendész hallgatók számára kötelező jelleggel. Az alkalmanként mintegy 40 főt számláló – korosztályt tekintve egységes 11. ill. 12. osztályos, nemet tekintve vegyes – csoportokat autóbusszal vittük a kijelölt uszodába (Szerencs, ill. Ibrány tanuszodái).
A csoportok tudás szempontjából is heterogének voltak, az úszni egyáltalán nem tudótól a jó úszókig. A munkát Molnár Béla kollégámmal osztottuk meg, differenciálva a fiatalokat tudásuknak megfelelően. A diákok munkához való hozzáállása nagyrészt megfelelő volt, feladataikat képesek és hajlandóak voltak a kapott instrukciók szerint végrehajtani, kivételek természetesen mindig akadtak.
Az oktatás a tervbe vett és elfogadott tematika szerint folyt, ez követhetőnek és kivitelezhetőnek bizonyult. A diákok a meghatározott tanítási egységek végén beszámoltak tudásukról, melyekre érdemjegyeket kaptak. Az oktatási program gyakorlati vizsgával zárult.
Kapcsolatunk a gyakorlóhelyekként kijelölt uszodákkal nagyrészt megfelelő volt, munkánkat igyekeztek segíteni, igaz a két helyen ezt különbözőképpen képzelték el. Szerencsen kissé merevebben, Ibrányban rugalmasabban álltak a dolgokhoz. Együttműködésünk mindezekkel együtt sikeresnek volt mondható. Az uszodák egyébként kulturáltak voltak és megfeleltek az oktatás céljaira. Ibrányban a fokozatosan mélyülő nagy medence, ill. mindkét helyen a sekély vizű tanmedencék is segítették munkánkat. Mindkét gyakorló helyen használhattuk az összes oktatást segítő szert is.
Az úszók csoportjából természetesem mindig volt több-kevesebb hiányzó, ezeket tanár kísérőink regisztrálták, így a pótlások folyamatosan nyomon követhetőek voltak, a pótlási napló bevezetésétől kezdve még inkább.
Többször okozott nehézséget, ill. félreértést a jelenléti ívek időben a megfelelő helyre juttatása, így az adminisztráció időnként akadozott, de ezt is megoldottuk.
A program sajátos hangulatban zajlott, mindig volt egy kis kirándulás jellege, hiszen busszal utazva 20-20, ill. 40-40 perc volt az utazás ideje. A diákokkal is ennek megfelelő kapcsolat alakult ki. Mivel egy nagy témával, az úszással foglalkoztunk, jobban elmerülhettünk a részletekben, így sokszor a tanár-diák viszony is közvetlenebbé vált.
Ilyen hosszabb távú úszás oktatási programban először vettem részt, s bár a program végére jelentkeztek a fáradtság jelei, összességében nagy élményként éltem meg, hasznosnak és építő jellegűnek értékelem úgy a diákok, mint a magam részére.

Tokaj, 2015. június 15.
Dávid Zoltán, testnevelő

Juhász Zsolt, szakoktató

A tanév elején mind a diákok, mind a tanárok nagy lelkesedéssel fogtunk a munkához. Nagyon örültem, de egy kicsit féltem is ettől a lehetőségtől. Nem általános az, hogy a testnevelők úszást is oktathatnak.
Először egy állapotfelméréssel kezdtünk, amin kiderült, hogy a diákok nagy része nem tud úszni. Többen voltak, akik nem mertek még a medencébe sem bemenni. Voltak olyanok is, akik már korábban részt vettek úszásoktatáson.
Az általános elv, amit mi testnevelők követtünk, hogy mindenki ugyanazt csinálja, tudásszinttől eltekintve. Az iskolagyakorlatokat mindenki megcsinálja, s a gyakorlásban a rutinosabbak már egyedül is dolgozhatnak, míg a gyengébbekre jobban oda kell figyelni. Mivel mindkét helyszínen volt kis medence, ezért a vízhez szoktatást ott végeztük. A következő lépés a nagy medencében a vízhez szoktatás. Még mindig akadt tanuló, akivel csak a part közelében lehetett foglalkozni. Mindenki a saját osztályát tanította, a fennmaradó osztályokat elosztottuk. Így én a 12. és a 10. évfolyamot tanítottam, a fiukkal foglalkoztam, a kolléganők a lányokkal.
Az első úszásnem a mellúszás volt. A tematika: lábtempó oktatása, kartempó oktatása, majd az összehangolás. Szabályos levegővétel megtanítása. Nagy segítség volt mindkét uszodában, hogy a tanítási segédeszközöket használhattuk. Főleg az úszódeszkák segítettek. A legtöbben ezt az úszásnemet ismerik, így ez volt a legkönnyebben tanítható. A levegővétel, illetve a szabályos lábtechnika alkalmazása volt a legnehezebb.
A következő a gyorsúszás. Itt már az erőnlét okozta a legtöbb problémát. Nehezen tudtak több hosszt leúszni a tanulók. A helyes levegővétel is gyengébben ment. A két úszásnem vegyítésével elfáradtak a tanulók. Nehezen tudtam alkalmazni a vegyes úszást. Nagyon sok időt áldoztam az erőnlét fejlesztésére. Sajnos ez elég munkaigényes tevékenység, amiben a sportoló el is fáradhat. Ekkor a diákok már nehezen voltak motiválhatóak. Aztán a következetes munka meghozta az eredményét, hiszen belejöttek a tanulók, s élvezetes versenyeket tartottunk.
A hátúszás következett. Ezt szintén sok diák ismerte már, még azok is ügyesen úsztak, akik az előbbi úszásnemeket nem preferálták. Volt olyan diák, aki ezen úszásnem megtanulása után érezte csak biztonságban magát a medencében. Ha elfáradt, a hátára fordult, s kievickélt a medence szélére.
Nagy élmény volt ebben a programban részt venni. Összességében elmondható, hogy mind a diákok, mind az oktatók sok élménnyel, tapasztalattal gyarapodtak. Jó volt látni a végén a vegyes úszást, amikor a tanulók váltották az úszásnemeket. Természetesen nem minden diák tanult meg mindenféle úszást, azonban a leggyengébbek is leúszták a medencehosszt, s így már biztonságosan mozogtak a vízben. Nagyobb sérülés a program alatt nem történt, mindkét helyszínen megfelelően lehetett dolgozni. Az uszodák személyzete segítőkész volt, bár természetesen voltak nézeteltérések. Ezeket sikerült rendezni, s így csak a munkára lehetett koncentrálni. Mindkét helyszínen elmondták, hogy szépen, s fegyelmezetten dolgoztak a diákjaink. Néha még meg is kérdezték, hogy milyen módon tudjuk őket motiválni. Járnak más helyekről is úszni diákok, de ők kevésbé motiválhatóak. Még az általános iskolás korosztály könnyebben kezelhető, de a gimisbe néha már beletört a bicskájuk. Ennek a pozitív kritikának mindenki nagyon örült, hiszen óriási munka fekszik benne.

Tokaj, 2015.06.23.
Juhász Zsolt, testnevelő

Gyüre Levente, szakoktató

A 2014-2015-es tanévben a TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0236 pályázat keretében lehetőség nyílt arra, hogy iskolánk tanulói úszásoktatásban részesüljenek. Nagy öröm, és óriási felesőséget jelentett számomra, hogy szakoktatóként részt vehettem a pályázat megvalósításában. Infrastruktúra, és pénz hiányában nem volt lehetőségünk úszásoktatást tartani tanulóinknak, pedig a kerettanterv is előírja az úszásoktatást iskolai keretek között.

A rövid hatásidő ellenére gyorsan sikerült az időpontokat, oktatókat, csoportokat, és a helyszíneket beosztani. A szervezést segítette, hogy osztályonként igyekeztünk a beosztást elkészíteni, és figyelembe vettük a tanulók lakhelyét és órarendjét is, illetve az oktatók is azokat a csoportokat oktatták, akiket tanítottak testnevelésórán.

A szakmai munkát az egész éves oktatási program kidolgozásával kezdtem. A tematika tartalmazta a vízhez szoktatástól kezdve a három úszásnem (gyors,- hát,- mellúszás) gyakorlati, technikai anyagát a szabályos rajttól a fordulókon át a célba érkezésig. Kimenetként a középszintű testnevelés érettségi vizsgaanyagát jelöltem meg, melynek során a tanulóknak számot kell adni egy választott úszásnem 50 m, és egy másik 25 m leúszásából, szabályos rajtból és fordulóval. A tanév végére beépítettem emelt szinten elvárt vízből mentés gyakorlati anyagát is, ami egy tárgy víz alól való felhozatalát, és partra vitelét kérte mentőúszással

A tanulókat először a balesetvédelmi, uszodai viselkedési és tisztálkodási szabályokkal ismertettük meg, amit egész oktatás során be kellett tartaniuk. Ennek köszönhettük, hogy nem történt az év folyamán baleset, rendkívüli esemény.

Az oktatást szintfelméréssel kezdtem, hogy differenciáltam mindenki a leghatékonyabb oktatásban részesüljön. Kezdő, haladó és jól úszó csoportokban folyt az oktatás, melynek során én főleg a fiúkkal foglalkoztam. Minden úszásnem oktatást részvizsgával zártam le, aminek jegyét beépítettem a testnevelés osztályzatba, hogy jobban motiváljam tanulóimat. A tanulók hamar megszerették az úszást és aktívan vettek részt a foglalkozásokon. Hiányzások szinte csak betegségek miatt voltak, amiket későbbi időpontban pótoltak be, így mindenki teljesítette a vállalt 37 alkalmat. Az év végi bemutatót, vizsgát mindenki képességeinek, előzetes tudásának, és szorgalmának megfelelően teljesítette.

A Szerencsi és Ibrányi tanuszoda is kiváló feltételeket biztosított az oktatás számára. A dolgozók is nagyon segítőkészek és készségesek voltak, ami nagyban segítette a munkámat. Összességében megállapíthatom, hogy egy nagyon sikeres programon vagyok túl, ami sok hasznos tapasztalatot nyújthat további munkámhoz.

Tokaj, 2015. 06. 17.
Gyüre Levente